Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Pokoly József történész professzor
126 Egyháztörténeti Szemle XV/4 (2014) Nem pihent Pokoly tolla kolozsvári professzorsága idején sem, holott tanszéki óráinak ellátására is kiváló gondot fordított. Másokkal együtt szerkesztette a Pozsonyban megjelent Theologiai Szaklapot (1903-1909), ismét más társakkal a Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattárat (1909-1911). Munkái nem maradtak csupán az egyháztörténelem és egyházjog területén, megírta a vármegyerendszer erdélyi kialakulásának történetét is. Kiemelkedő munkái: Az erdélyi református egyház története. I- V. (Bp., 1904-1905); Bocskay István és a bécsi béke. (Bp., 1906.) A Zsilinszky Mihály által szerkesztett A magyarhoni protestáns egyház története a művelt közönség számára. (Bp., 1907.) című reprezentatív kötetben a 19. század történetét írta meg. Az unitárizmus magyarországi történetét, Melanchthon magyarországi hatását, az erdélyi református egyház keletkezését, az erdélyi református egyház területi beosztásának történetét szintén feldolgozta, és más e tárgykörbe vágó munkái mellett igen nagy feltűnést keltett A protestantizmus hatása a magyar állami életre (Bp., 1910.) c. írása.* 5 6 Révész Imre (1889-1967), a neves egyháztörténész, debreceni egyetemi tanár és tiszántúli református püspök 1907 és 1911 között tanítványa volt Pokolynak Kolozsváron, majd annak Debrecenbe távozása után tanszéki utódja. Révész így emlékszik tanárára: „Pokoly József, a hidegfejű, érzelmi világát nagyon mélyre rejtő egyháztörténész óriásilag imponált hatalmas áttekintő képességével, amellyel egész korokat elénk tudott egy- egy órán vetíteni; igazi tanítómmá azonban csak művei tanulmányozása által vált. »Szellemtörténésszé« igazában ő tett. [...] Szekfű Gyulánál [...] csak azt találtam meg magasabb módszeri fokon, és természetesen más világnézetbe ágyazottan, amit már Pokolytól kezdettem volt megtanulni, évekkel a Szekfű fellépése előtt.”6 A szellemtörténeti irány inkább csiráiban volt meg Pokoly szemléletében, bár szerintünk eléggé eklektikus volt mind történetírói, mind teológiai nézetrendszere. Révész Imre foglalkozik részletesen Pokoly eszméivel.7 Eszerint Pokoly pozitivista történész volt, aki politikailag, társadalmilag debreceni hittanhallgató korában részt vett a Hittanszaki Önképző Társulat munkájában, annak Közlöny c. folyóiratának szerkesztésében, továbbá 1888-1889-ben - egyebek mellett — három egyháztörténeti tárgyú dolgozatot is publikált benne Pál apostol a kegyelmi ajándékokról; Pál apostol a sákramentumokról és Medgyesi Pál címmel. Még ha e diákköri munkákról nem is tudott Szász Domokos, Pokolyra későbbi írásai eléggé felhívták a püspök figyelmét. 5 Zoványi, 1977. 481. p.; Életrajzi Lexikon, 2004. 399. p. 6 RÉVÉSZ IMRE: Vallomások. Teológiai önéletrajz és válogatott kiadatlan kéziratok, 1944-1949. Szerk.: Barcza József. Bp., 1990. 24. p. - Pokoly népszerű volt a kolozsvári hittanhallgatók körében, mert 1907 és 1912 között az akkor ott tanított három professzor összehasonlításában - egy anekdota szerint - azt mondták, hogy Pokoly nem olyan ravasz, Ravasz (László* 1882-1975) nem olyan pokoli, mint amilyen pokolian ravasz Nagy Károly (1868-1926). 7 RÉVÉSZ Imre: A tegnap és a ma egyháza és egyházpolitikája. Pokoly József Jánus- arca. In: RÉVÉSZ IMRE: „Tegnap és ma és örökké...” Debrecen, 1944. (Coetus Theologorum Református Theologusok Munkaközössége, 4-5.) 214-223. p. (továbbiakban: Révész, 1944.); Barcza József: Pokoly József, a lelkész és egyháztörténész. In: Barcza-Csohány, 1994.15-16. p.
