Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Pokoly József történész professzor
Pokoly József történész professzor 127 liberális nézeteket vallott. Teológiai felfogása már sokkal árnyaltabb. A liberalizmus dogmákat elvető, hitvallásokat nem hangsúlyozó irányzata végig jellemezte, Tisza István dogmaellenes keresztyén felfogását is védelmébe vette. Kolozsváron a korabeli szabadkőművesség körében az átlagosnál konzervatívabb és nemzetibb elveket valló Unió páholynak volt egyik vezetőségi tagja, az ő szóhasználatukkal szólva: egyik „fővilágossága”. „Gidófalvi István kir. közjegyzővel együtt »Magyar Pap«, majd »Felebarát« címmel egyháztársadalmi lap indítását is tervezte egyházi szociális eszméiknek, a szabadkőműves és a keresztyén szellem - szerintük - természetes és benső kapcsolatának szolgálatára.”8 A protestantizmust Pokoly úgy tekintette, mint aminek alapelveiből származott az újkori szabadelvűség. A reformáció széttörte a római katolikus egyház által az egyénre rakott bilincseket, és e felszabadított egyének alkotják az egyházat, amelynek dogmái és hitvallásai történelmi emléki jelentőségével bírnak. Ugyanakkor az egyház szervezete és vagyona, és nem hitvallásai által tartja össze a nagyjából azonos vallási elveket valló hívők közösségét. A keresztyén jövő útja a krisztusi szeretet által mozgatott szociális tevékenység, ezért a keresztyénség és a szocializmus, sőt a szociáldemokrácia között lényegi rokonság létezését vallotta. Az Isten országa az emberi fejlődés, a szellemi és erkölcsi tökéletesedés útján valósul meg. Ugyanakkor vallotta azt is, hogy a református egyházban reformok sorára van szükség, hogy szociális, erkölcsnemesítő és szellemi fejlesztő, műveltséget terjesztő, közösségépítő krisztusi küldetését be tudja tölteni. A népre háruló egyházi adó terhének csökkentését, az egymáshoz közel lévő falvak egy lelkész gondozása alatti egyesítését, a nagy tömb gyülekezetekbe pedig a lélekszámhoz arányos létszámú lelkész alkalmazását javasolta. Például Debrecenben 6 lelkész volt, de úgy vélte, szükség lenne 16-ra, hogy jobban tudjanak foglalkozni az egyháztagokkal. Anyagilag ne az államtól várja a támogatást, hanem legyen önfenntartó a református egyház. E téren ellenezte az 1848. évi XX. törvénycikk ama paragrafusának életbeléptetését követelő mozgalmakat, mely szerint a bevett felekezetek összes egyházi és iskolai kiadásait az állam fedezze. 1907-től az Országos Református Lelkészegyesület ilyen irányú követelését is helytelenítette. E helyett egy országos református egyházi pénztárat szorgalmazott, ami az egyházi kiadásokat méltányosan és egyenlően segíti. A segédlelkészhiányon, ami várhatóan lelkészhiánnyá fog fejlődni, úgy akart segíteni, hogy a gyülekezeti lelkészképzést három évfolyamra kívánta leszállítani, és javasolta annak gyakorlatiassá tételét, a gyülekezeti szolgálatban kevéssé fontos, túlzott tudományos képzés egyszerűsítését. Az Amerikában - az ottani német és angol nyelvű egyházak keretében és segítségével - megalakult magyar református egyházközségeket nem akarta elszakítani, a hazai egyház szervezetébe tagolni. Az egyházépítés, a hívek öntudatosítása, szociális segítése és sokoldalú nevelése érdekében támogatta a belmissziónak nevezett mozgalmat, ami látszólag ellentmondott liberális felfogásának, de az is elutasította a dogmák és hitvallások túlságos hangsúlyozását.« A belmisszió támogatása miatt nevezte egy teológiai szakíró Pokolyt az ún. építő teológiai 8 révész, 1944.216. p. » Uo. 180-182. p.; „Kutatta a társadalom fejlődéstörvényeit, magáévá tette H. Spencer felfogásának és a szociáldarwinizmus egyes elemeit.” Életrajzi Lexikon, 2004. 399. p.
