Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kónya Péter: Evangélikus iskolák Sáros vármegye területén a 16. és a 19. században
92 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) ra a soproni cikkek értelmében rendezte a régió vallási viszonyait.94 * Eszerint a protestánsok a szabad királyi városokban és a királyi bányavárosokban csak a külvárosokban tarthatták a templomokat és az iskolákat." Éppen ezért a komisszió az evangélikus gyülekezetek számára kijelölt bizonyos helyeket a külvárosokban, ahol új faépítésű templomokat és iskolákat emelhettek. Kivételt képezett Eperjes, ahol az evangélikus polgárság a kijelölt helyet elutasította, s az 1687-es tragikus események után már nem kapott újabb lehetőséget.96 Kisszebenben viszont ugyanabban az évben a német evangélikusok a felső külvárosban megépítettek egy fából készült templomot, amelyet 1693-ra rendeztek be.97 A németekkel együtt a szlovákok is idejártak, miközben a német templom mellett ugyan elkezdték építeni a sajátjukat is, de még a 18. század elejéig sem sikerült befejezniük. A templomon kívül létrehoztak egy külvárosi iskolát is egy tanítóval.98 99 Bártfán 1689-ben az Úri réten építettek az evangélikusok egy új külvárosi templomot, és a rá következő évben be is rendezték." Az iskolát csak 1701-ben építették meg, megújították viszont a Hrabovszky-féle alapítványt, mely két szlovák, egy német és egy magyar diák főiskolai tanulmányaira vonatkozott.100 Eperjesen a soproni törvényekkel ellentétben az evangélikusoknak nem voltak jogaik a szabad vallásgyakorlásra, és a városban egyetlen evangélikus iskola sem működött. Ezek a viszonyok a Rákóczi-szabadságharcig tartottak, amikor is 1703 és 1705 között megújították a protestánsok vallásszabadsághoz és saját iskolához való jogát. Ebben az időszakban Sáros vármegyében a városi gimnáziumok és az eperjesi kollégium által képviselt fejlett evangélikus közép- és felsőoktatás teljesen visszaszorult. Változást csak az 1704-1711-es II. Rákóczi-szabadságharc hozott. Köszönhetően a szabad vallásgyakorlás visszahelyezésének, a három elismert vallás egyenjogúsításának és az egyházi vagyonok igazságos elosztásának, néhány egyházi evangélikus iskolát és városi gimnáziumot újra megnyithattak, mint ahogy a felső-magyarországi kollégiumot is. Az 1705 októberében Szécsényben ülésező első kuruc országgyűlés határozata alapján Sáros vármegyében 1705 őszén egy vegyes bizottság101 jött létre, amely leginkább a városokban működő templomokat és további egyházépületeket osztotta el újra az evangélikus és a katolikus parókiák között. Ez a bizottság döntött az epeijesi egyházi épületek felosztásáról is 1705. október 21-én. A katolikus egyháznak megmaradt a volt szlovák templom a minoriták kolostori kórházával, ahová a jezsuita gimnázium költözött, az evangélikus egyház a német és a magyar templomot, a régi 44 Sa Presov, Pob. Presov, Mag. Presov, Knihy, 2773: Instructio Leopoldi (1686. XI. 18). «s Novellae seu Articuli Regni Hungáriáé. Corpus Iuris Hungarici, Tymavia 1734, 332 - 333-196 Az 1687-iki eperjesi vértörvényszék. 97 Status et fatorum Ecclesiae Evangelicae, 73-74.1. 98 Archív Kosického arcibiskupstva (A Kassai Érsekség levéltára). Canonica visitatio 1703. 99 Protocollum pastorale, s. 99.1. 100 SA Presov, Pob. Bardejov, Mag., Knihy 61: A városi tanácsjegyzőkönyve 1701-1704. 101 Az országgyűlés vegyes bizottságát alkották: a katolikus Melczer János, a református Becskeházy Zsigmond és az evangélikus Görgey Imre.
