Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rébay Magdolna: Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye a református egyházban a Horthy-korszakban
Megoldási kísérlet a kisiskolák helyzetére: a lelkésztanítóság intézménye... 65 gusok számát, feltételezhetjük, hogy közülük többen elvégezték a lelkészta- nító-képzést. Felmerülő nehézségek A nehézségek főként a lelkészi és a tanítói képzés céljának és tartalmának összehangolása kapcsán merültek fel, ahogy erre fentebb már rámutattunk.A lelkészképzés érdekei (annak magasabb presztízse, eredményes megvalósítása, először a túltermelés, majd az elnéptelenedés problémája) az egyház és vezetői számára nem lehettek másodlagosak. Ez befolyásolta a lelkésztanító-képzést. * 70 A teológiai akadémiák tanárainak csoportja különösen érintett volt a kérdésben. 1927-ben a Teológiai Tanárok Konferenciája még a kötelező lelkésztanító-képzés mellett érvelt, elrendelését „egyetemes egyházpedagógiai szempontból” szükségesnek tartotta. (Ezzel a véleményével a Konvent is azonosult.71) Egy évvel később - hozzátesszük: reagálva a VKM állásfoglalására72 73 74 - már csak akkor fogadta el, ha a teológushallgatóktól nem váiják el a teljes tanítóképesítő vizsga letételét. A Teológiai Tanárok Konferenciája 1928-ban Pápán ugyanis kimondta: a két teljes tartalmú képzés előírása veszélyeztetné a lelkészképzés legfőbb célját: ,A theológusok a két oklevél [...] megszerzésének intellektuális munkájával birkózva nem jutnak el az evangélium erőinek olyan befogadásához, mint az egy szükséges dologhoz, mely őket az ige szolgálatára készekké és képesekké tenné.” Ezért ebben az esetben csak a fakultatív tanítóképzést tartotta helyénvalónak. A teológiai tanárok 1930-ban már az egyidejű képzést „összeegyeztethetetlennek” mondták ki. Szerintük az mind a kettő képzési ág számára hátrányos. Az ekképpen nyert tanítói végzettség színvonalában elmarad a tanítóképzőkben megszerzett tudástól, ami a református iskolákat hátrányos helyzetbe sodorja. Problémásnak látták a gyakorlótanítás megszervezését és javadalmazását. A lelkészképzés tudományos színvonalát pedig szerintük lehetetlen megtartani. Az a tanítóképzés beiktatásával éveket veszít. Szakadék keletkezik továbbá az egyetemi és az akadémiai teológusképzés között.7» Többször felmerült, hogy a tanítóképzés elvonja a teológushallgatókat a gyülekezeti munkától.7« A teológusképzést megkezdő hallgatók számára a tanítóképzés inkább teher volt, előnyét csak később, már a munka világában tapasztalták meg néhányan: „Nem egész szívvel voltunk itt” - emlékezett vissza az egyik volt 6<> Nem véletlenül hangsúlyozta a nagykőrösi lelkésztanító-képző tanfolyam megnyitásakor Váczy Ferenc igazgató Lutherre hivatkozva, hogy nem lehet diszharmóniáról beszélni, mert mindkét állás „nevelés”. - DONÁTH, 2008. 383. p. Ugyanezt emelte ki Tóth Lajos szekszárdi lelkész 1935-ben megjelent tanulmányában. - Seri, 1984.16. p. 70 EKjkv. 1931. 200. sz. 168-174. P-; EKjkv. 1934.160. sz. 148. p.; EKjkv, 1941. 239. sz. 249. p.; EKjkv. 1942. 44. sz. 24. p.; Egey, 1980. 2. p. 71 EKjkv. 1927. 91. sz. 88. p. 72 A VKM 1927-ben még ragaszkodott a teljes tanítóképesítő vizsga teljesítéséhez. - MRE. ZSL. 2/a 90. a. 3710/1927. sz. (= Jegyzőkönyv a református egyetemes konvent elnöki tanácsának Budapesten, 1927. évi november hó 8-án tartott üléséről.) 73 EKjkv. 1929.102. sz. 110. p.; EKjkv. 1931. 200. sz. 170-172. p. 74 EKjkv. 1930. 5. sz. melléklet 451. p.; EKjkv. 1931. 200. sz. 166. p.
