Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Csohány János: Pokoly József történész professzor
128 Egyháztörténet! Szemle XV/4 (2014) irányhoz tartozónak.10 Debreceni hittanhallgató korában tanítványa volt annak a Balogh Ferenc egyháztörténeti professzornak, aki a Hittanszaki Önképző Társulatot alapította és vezette. Balogh Ferenc és két tanítványa, Csiky Lajos és Erdős József belmissziós szellemben tevékenykedett, és a Hittanszaki Önképző Társulatban is e szellemben folyt a munka már Szabó Aladár budapesti belmissziós mozgalmának kezdete előtt. Ezek után érthető, hogy Pokoly a puritán kegyesség kiemelkedő tagjáról, Medgyesi Pálról is írt, 1894-ben sem véletlenül publikált cikket a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban A 16. és 17. század, belmissziói munkássága hazánkban címmel.11 1911. november 20-án döntő fordulat következett Pokoly életében, a Debreceni Református Bölcsészeti Akadémia egyetemes történeti tanszékének nyilvános rendes tanárává választották. Ezt átmeneti megoldásnak szánták, mert Pokoly számára később egy általános művelődéstörténeti tanszéket kívántak alapítani, amelyre átment volna, ez azonban nem alakult meg sem a bölcsészeti akadémián, sem az egyetemen. Baltazár Dezső püspökké választása után feltétlenül Debrecenbe akarta hozni azt a Pokoly Józsefet, akinek ő Geszten a Tisza családnál nevelőként utódja volt, egyúttal segédlelkésze, mint geszti lelkipásztornak. Ismerte Pokoly kolozsvári tanári és egyházkerületi működését, és két okból is szüksége volt rá Debrecenben. Egyfelől a Debreceni Kollégiumban a Bölcsészeti Akadémián történeti tanszéket szerveztek, és arra őt tartotta legalkalmasabbnak, továbbá benne püspökként az egyházi vezetésben sokoldalú tapasztalatokkal rendelkező tanácsadóra, segítőre számított. Egyik várakozásában sem csalódott. 1912. szeptember i-jétől debreceni bölcsészeti akadémiai nyilvános rendes tanár volt, aki már 1911. augusztus 30-án családjával Debrecenbe költözött, és egy ideig ellátta kolozsvári tanóráit,12 * majd a debrecenieket is. 1914. augusztus 26-án kapott kinevezést a debreceni m. kir. Tudomány- egyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar egyetemes történeti tanszék nyilvános rendes tanári állására. (A tanszék nevét több helyen „ókortörténetinek” említik.) Az 1914-15-ös tanévben e kar első dékánja volt, mivel 1923-tól a Hittudományi Karon egyháztörténeti ny. r. tanárrá nevezték ki, az 1924--25-ÖS tanév I. félévében a Hittudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte. 1927-től az egyetemet felsőházi tagként képviselte az 1930. évi nyugdíjazásáig. 10 KONCZ Sándor: Hit és vallás. A magyar református vallástudományi teológia kibontakozása és hanyatlása. Debrecen, 1942. (Tanulmányok a Rendszeres Teológia és Segédtudományai Köréből, 6.) 103. p. 11 ÖTVÖS László: Balogh Ferenc életműve. Debrecen, 1997.; CSOHÁNY JÁNOS: Magyar protestáns egyháztörténet, 1849-1918. Debrecen, 1973. (A Debreceni Református Teológiai Akadémia Egyháztörténeti Tanszékének Tanulmányi Füzetei, 6.) 82-95. p.; CSOHÁNY JÁNOS: A XIX. századi magyar református ébredés debreceni ága. In: Református Egyház, 1974. 9. sz. 193-197. p.; MÁRKUS MIHÁLY: Közvetítő és ébresztő teológia. In: Tanulmányok a Magyarországi Református Egyház történetéből, 1867•1978. Szerk.: Bartha Tibor — Makkai László. Bp., 1983. (Studia et Acta Ecclesiastica, 5.) 179-186. p. 12 Barcza József: Pokoly József, a lelkész és egyháztörténész. In: Barcza-CsohÁny, 1994.16-17. p.; Évkönyv és Almanach, 1929-30.119. p.
