Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: A felcsíki római katolikus papság az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban
A felcsíki római katolikus papság az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban 81 Kolozsváron megtartott egyházmegyei zsinatról való távolmaradását tényleges indoklás nélkül jelentette csak be,12 * 14 miközben a többi kerület esperesei kizárólag csak objektív okok miatt maradtak távol, többségük aktívan részt véve a zsinati munkálatokban. Amennyiben további más szempontok mentén is megvizsgáljuk a felcsíki térséget, újra csak azt láthatjuk, hogy az elszigetelődés és az információhiány miatt hiányzik az egységes fellépése a térségnek. A zsinati terv sikere, a magyar nemzeti zsinati munkálatokba való bekapcsolása az erdélyi egyházmegyének feltételezte Erdély Unióját Magyarországgal. Ebben a logikai rendben az erdélyi katolikus egyházmegye érdekelt is volt a magyar kormánnyal való együttműködésben. Ennek az együttműködésnek egyik konkrét formáját jelentette a kormányrendeletek szószéki kihirdetése mellett a katonai lépések támogatása. Az Unió életbe lépése előtt Erdélyt, s ezen belül Székelyföldet katonai szempontból közvetlenül érintette a nemzetőrség felállítása15 mellett a székely határőrezredek néhány századának a délvidéki lázadások miatt szükséges kimozdítása a Szeged környéki katonai táborba. Ez utóbbi terv ugyan indokolt volt, de nem törvényes. Az Unió előtt a magyar minisztérium egyértelműen nem gyakorolhatott joghatóságot a Magyarországgal még nem egyesült Erdély felett. Terveinek támogatása során viszont találkozhatott az erdélyi katolikus egyház érdekeivel, az erdélyi, székelyföldi papság az egyházi önvédelmi tervek propagálásával egyúttal az Uniót is sürgető magatartást képviselt, így érthető, hogy a magyar minisztérium feltétlenül számíthatott a közreműködésükre. A papság magatartásának bemérésére lehetőséget nyújt így annak vizsgálata, hogy hogyan alakult annak az alcsíki, pontosabban csíkszentgyörgyi születésű Gál Sándor által vezetett küldöttségnek1-* a tevékenysége Csíkszéken, s ezen belül Felcsíkon, amely Batthyány utasítására a Gubernium és a General Commando megkerülésével15 a székely határőrséget a szegedi átszállásra próbálta rávenni. Gál Sándorék a szóbeli utasítás szerint, elkerülve Teleki József főkormányzót, indultak el a Székelyföldre. Teleki viszont tudomást szerzett küldetésükről, s a szebeni hadikormányzóság mellett a székelyföldi királybírókat is értesítette a gyanúsnak tekintett három küldöttről, kérve, hogy figyelve őket, akár el is foghatják, ha zavart próbálnak kelteni. Marosvásárhelyen még zavartalanul tudták küldetésüket telje12 Bejelentését a zsinati munkálatok előtt egy héttel, 1848. augusztus 20-én tette csak meg. *3 Ennek történetét részleteiben ld.: SÜLI Attila: A nemzetőrség, a honvédség és a Kossuth-szabadcsapat szervezése Erdélyben 1848-ban. Sepsiszentgyörgy, 2011. (továbbiakban: SÜLI, 2011.) 14 A küldöttség tagja volt még Hajnik Károly gyorsíró és Klapka György főhadnagy. ÜRBÁN Aladár: A székely katonaság segítségül hívása 1848 májusában. In: Székely határőrök a magyarországi hadszíntéren 1848-ban. Szerk.: Csikány Tamás. Bp., 2008. (továbbiakban: Urbán, 2008.) 22. p. >s A székelység kimozdításának tervét Pulszky Ferenc vetette fel Batthyánynak még 1848. április 29-én, mint egy lehetséges verziót a már létrejött nemzetőr seregek mozgósítása helyett. A javaslatnak az volt viszont a gyengéje, hogy a székely ezredek kijövetele éppen a császár engedélyétől függött, miközben Batthyány éppen a Bécstől való nagyobb függetlenségre törekedett. Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. Bp., 1973. 226. p.
