Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Posta Anna: Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete, mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása
lozsvári székfoglalóban: „Az iskola, hallgatóim [...] tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak.”22 Voetius értekezésében az iskola ezen definíciója egyenesen Alsted enciklopédiájából származik, majd szinte szó szerint veszi át ezt Apáczai is. A kolozsvári beszédben a meghatározást rögvest követi az iskola szintekre bontása: „E társulás [...] feloszlik alsó, közép- és felső iskolákra.”23 * * Az Alistáli-disputáció szerkezeti egységei (I. De scholis in genere II. De Infimis, seu scholis vulgaribus III. De intermediis seu scholis literatomm, trivialibus IV. De scholis supremis, seu de Universitatibus) is az iskolarendszer ilyesfajta részekre tagolásának szemléletét tükrözik. Az oktatás egyes szintjeinek különféle elnevezései, a nevelési-oktatási cél és a tanítandó tárgyak meghatározásai is sok hasonlóságot mutatnak a két beszéd összevetése során. A De summa scholarum necessitate az anyanyelvi iskolákról a következő leírást adja: „Az alsó iskolák népiskolák, melyekben tudniillik leginkább az anyanyelven való olvasást, helyes beszédet és írást tanítják a vallás elemeivel együtt. Ezért ezeket anyanyelvi iskoláknak is hívjuk.”2« Voetius a holland alsó iskolákon belül még két fokozatot (prior, posterior) különít el, majd az egyes fokozatokon tanítandó tárgyakról terjedelmes leírást kapunk, amelyből Apáczai a katekizmustanítás mellett csak az írás, az olvasás és a beszéd tanítását emeli ki, amellyel az alsó iskolák anyanyelvi jellegét magyarázni lehet. íme, egy részlet az Alistáli-disputáció ezzel összecsengő egységéből: „Scholae infimae seu vulgares, atque adeo quibusvis communes sunt illae, in quibus pronuntiatio et scriptio linquae vernaculae cum elementis et praxi religionis, nec non civilitate morum, aliisque quibusdam artibus et linguis in vita communi necessariis aut utilibus docentur.” Az elemi iskola anyanyelvi iskolaként való emlegetése Voetius értekezésében is megjelenik, mikor az a kérdés merül fel, hogy vajon a triviális iskolák számának gyarapítása az anyanyelvi iskolák könnyed mellőzését vonja-e maga után.23 A középiskolai szinten tanítandó tárgyakról, illetve a triviális iskoláknak a felsőfokú továbbtanulásban betöltött szerepéről Apáczai a következőket állapítja meg: „A középiskolák viszont főleg három tantárgynak, ti. a latin és görög grammatikának, a retorikának és logikának, továbbá a katekizmusnak és az erkölcstannak tanítása által a felső iskolák felé egyengetik az utat, és megszokott nevük triviális.”26 Voetius a középiskolákon belül, ahogy ezt az alsó iskoláknál is láttuk, további osztályozást végez, két szintet Alistáli Farkas Jakab 1652-es respondensi felelete mint Apáczai Csere János De summa scholarum necessitate című beszédének egyik forrása 27 22 „Schola, Auditores, [...] est ordo et societas ea docentium et discentium, quae in vitae humanae statibus sunt utilia et necessaria.” Apáczai Csere János: Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról... Bp., 1981. (továbbiakban: Apáczai, 1981.) 12. p. 23 „ Scholas in infimas, intermedias et supremas dispesci [...] videmus” APÁCZAI, 1981.12. p. 2« „Adeo quidem ut infimae illae sint vulgares, utpote quibus linquae vernaculae cum religionis elementis lectio, pronuntiatio et scriptio protissimum excolatur, unde vernaculae quoque appellantur.” APÁCZAI, 1981.12. p.- ’ „An ad amplificationem trivialium scholae vernaculae puerorum in civitatibus non facile amittendae sint?” 26 „Mediae vero per artium praecipue trium utriusque Gram. Scii. Reth. et Logicae catechesios et bonorum morum studium, ad supremas viam praemuniat, trivialesque vulgo vocentur.” Apáczai, 1981.12. p.
