Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai
A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai 91 ségek elé állítaná a mindenkori javadalmasokat és még súlyosabb terhet jelentene, mint a másik mód. Legyen szabad az említett két módozatnál még egy megfontolandó körülményre felkérnünk Nagyméltóságod magas figyelmét. A székeskáptalan tagjai nem jövedelmük gyarapítására, hanem javadalmi beruházásra használták fel a törzsvagyont, nem a javadalomtól vonták el a törzstőkét, hanem a javadalom részére maguktól vonták meg szerény jövedelmüket is. Tudvalevő, hogy az utóbbi évek gazdasági és pénzügyi viszonyai több nagybirtokot sodortak válságba, aminek következményeképpen egyházi java- dalmasok törzsvagyoni tőkéket használtak fel megélhetésükre és most kényszerhelyzet folytán a javadalom terhére szanálandók. A vasvárszombathelyi székeskáptalan tagjai ellenben takarékosság és áldozatok árán átmentették javadalmukat a vagyonváltság és földbirtokreform ráz- kódtatásain s a gazdasági depressio krízisén, törzsvagyoni tőkével és saját pénzükkel rendbe hozták birtokukat és megélhetést biztosítottak a mindenkori javadalmasoknak. Nagyon fájlalnák ezek a kanonokok, ha ezek utána törzstőke visszatérítése tekintetében azonos, vagy éppen hátrányosabb elbánásban részesülnének, mint azok, akik a törzstőkét osztalékra használták fel s amellett eladósodva szanálásra szorulnak. Ha az adott különleges helyzetre való tekintet nélkül, egyszerűen a joggyakorlat betűje érvényesíttetnék velük szemben, ez szerény véleményünk szerint a summa jus injuria elvének alkalmazása lenned Egy a messze jövőben beálló, bizonytalan sorsú tőkegyűjtés kedvéért állandó pénzügyi és megélhetési nehézségekkel sújtatnának az ország legszegényebb javadalmának haszonélvezői, akiknek normális viszonyok mellett is nagyon szerény megélhetést nyújtott javadalmuk. Mi tudatában vagyunk annak, hogy a mindenkori javadalmasok kötelesek a javadalmat épségben tartani és gyarapítani és mi azt igyekszünk is legjobb lelkiismerettel megtenni; ellenben úgy érezzük, hogy erőnkön felüli kötelezettség rovatnék ránk, ha amellett, hogy a javadalmat erőfeszítéssel és áldozattal rendbe hoztuk, amivel a későbbi nemzedéket tehermentesítjük és előnyhöz juttatjuk: azonfelül a saját szegény jövedelmünkből még tőkét is kellene gyűjtenünk a későbbi javadalmasoknak. Véleményünk szerint az első módozat, ha a merev joggyakorlattól eltér is, az adott helyzetben az egyedül járható út, amely a javadalom és javadalmasok érdekeit leginkább tudja összhangba hozni. Az első megoldási mód mellett a javadalom nem szenved kárt, legfeljebb vis major következtében lemond egy olyan előnyről, amelyet a békeidők kedvező pénzügyi és gazdasági viszonyai közt kifejlődött joggyakorlat juttatna számára. Mert miből keletkezett a beruházott törzsvagyoni tőke? A vagyonváltság következtében szétdarabolt birtoktestekből visszamaradt, magukban gyümölcsözetlen parcellák konjunkturális eladásából. Ez az összeg teljes egészében, hosszú időre szóló beruházás alakjában, elhelyezést nyert a gazdaságokban s azokat, mint arról Nagyméltóságod szakközegei személyes tapasztalatból is meggyőződést szereztek, ismét életképessé tette. Ekként a javadalom érdekeit jobban szolgálja, mintha önálló törzsvagyonként bizonytalan sorsú készpénzben maradt volna. Ha a lerongyolódott gazdaságok rekonstruálása az utolsó pillanatban meg nem történt 63 A fent használt kifejezés közismert formája: summum ius summa iniuria.
