Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai
92 Egyháztörténet] Szemle XV/3 (2014) volna, ma már ez a maradék tőkével annál kevésbé volna lehetséges, mert a javadalmasok az azóta rosszabbodott gazdasági helyzetben a legjobb akarattal sem lennének képesek előteremteni azokat az összegeket, amelyeket saját jövedelmükből beruházásokra fordítottak. Nem volna hátra egyéb, mint haszonbérbe adni a birtokokat és ezen az úton a bérlőkkel rendbe hozatni az épületeket. Ez pedig, mint konkrét ajánlatokból alkalmunk volt meggyőződést szerezni, annyit jelentene, hogy] az elérhető haszonbér a közterheket, a kegyúri kiadásokat fedezte volna, ellenben a javadalmasok- nak egyáltalán nem nyújtott volna megélhetést és egyedül a 207.052 P. törzsvagyoni tőke kamatra lettek volna utalva. A javadalmasok az első megoldási módozat mellett aránylag nagyobb áldozatot hoznak, mint maga a javadalom. Lemondanak nagy összegű effektiv követelésükről, csak azért, hogy hosszú időre karba hozzák a javadalmat és tehermentesítsék a jövendő haszonélvezőket. A vasvárszombathelyi székeskáptalan javadalmasai aligha hoztak valaha is akkora áldozatot a javadalomért, mint az elmúlt évtizedekben. Nem dicsekvésből hozzuk ezt fel, hiszen kénytelenek is voltunk vele, mert a régi törzstőke megsemmisülése óta kizárólag az erősen megcsonkított birtok jövedelmére vagyunk utalva. És ez az áldozat, sajnos még nem ért befejezéshez. Mint a jegyzőkönyvben is utalás történik rá, további épületek emelése szükséges a vagyonváltság okozta szétdarabolások miatt. Jelenleg is folyamatban van nagyobb összegek invesztálása épületekbe, megint csak a saját csekély jövedelmünk terhére. Egyébként magáévá teszi a kalocsai főkáptalan felfogását, mint helyeset, méltányosát, igazságosat. Dr. Czapik Gyula praelatus kanonok, a nagyváradi székeskáptalan képviseletében a következőket adta elő: A váradi káptalan számára szintén aktuális a tárgyalt kérdés. Helyzete a következő: Az országcsonkítás után ideáira eső birtokait a románok kifosztották és bérlői megszüntették a bérletet. A puszta földet kapta vissza minden élő és holt felszerelés nélkül. Gazdasági épületei hiányosak és siralmasan rossz állapotban voltak. Az uradalom gépközpontjai és állatközpontjai a határon túlra estek. Az itt maradt rész az odaátiaktól elszakított és az itteni kanonokok birtokába adatott. A művelés megkezdéséhez és folytatásához inst- ruálásra volt szükség és a legszükségesebbeket kölcsönből kellett fedezni. A művelés intenzitásához az épületek javításához és emeléséhez újabb tőke kellett, amit ismét kölcsönből teremtettek elő. így a káptalan tetemes adósságot volt kénytelen csinálni. Ezen adósságokat a konjunktúra idején magas búzaárak mellett vette fel és a dekonjunktúra következtében hibáján kívül gazdasági lehetetlenülés helyzetébe került. A kultuszminisztérium ekkor miniszteri biztost küldött ki, aki javaslatában néhány birtoktest eladását jelölte meg kivezető útnak. Ezt a kultuszminisztérium jóváhagyta és effektuálását a káptalannak ajánlotta. A káptalan el is adott két birtoktestet. Az érte kapott összegből - ami törzstőke számba ment már - adósságai egy részét kifizette, de nem adott el minden a minisztérium által proponált birtoktestet és így adósságainak fele fennmaradt. A helyzet tehát az, hogy a káptalan a törzstőkével olyan adósságot fizetett, amit instrukció céljára fordított. Ha tehát most refundálni kell a törzstőkét, instrukcióját vásárolja meg általa.
