Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - DOKUMENTUMOK - Tóth Krisztina: A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai
A káptalanok 1936-os értekezletének tanulságai 85 mert a több káptalan különböző törzsvagyoni kérdéseiben lehetőleg egyöntetű eljárást követni törekvő vallás- és közoktatásügyi miniszter a püspöki kart állásfoglalás végett megkeresvén, szüksége merült fel a megbeszélésnek. Mivel pedig legutóbb a kalocsai főkáptalannak egyik törzsvagyoni kérdése foglalkoztatta a vallás- és közoktatásügyi minisztériumot, felkéri Dr. Máté-Tóth Jenő főkáptalani jogtanácsost ezen ügy mibenlétének az ismertetésére. Dr. Máté-Tóth Jenő felolvassa ama káptalani határozaton alapuló felterjesztés vonatkozó részét, amely a vita anyagát képezi, s amely a következő: „ A 120-2/44 sz. a. kiadott és köszönettel vett rendelkezés világosan leszögezi annak a tudomásulvételét, hogy 151.124 P. 68 f. a javadalmi törzstőkékből az elbírált hasznos beruházásokra általunk igénybevétett és engedélyt ad arra, hogy a fedezetre váró 140.359 P. 46 f. valamely pénzintézetnél kölcsönként felvétessék.” Ezen világos rendelkezéssel azonban nem látszik összhangban lenni a magas rendelkezésnek az a további kifejezése, amely szerint a törzsvagyonba átvett beruházásokból 94.010 P-t 40 év alatt, míg a fennmaradó 197.474 P. 14 f-t 15 év alatt törlesztendő kölcsönnek állít be, ami azt a képet mutatja, mintha nemcsak a pénzintézettől kölcsönvenni engedélyezett összeget, hanem az ingó törzsvagyonból felhasznált összeget is vissza kellene fizetnünk 40, illetve 15 év alatt az ingó törzsvagyonnak. Bátorkodunk tehát tiszteletteljesen kérni, hogy ezt a látszatot eloszlatni és evégből akként rendelkezni méltóztassék, hogy a pénzbeli törzsvagyonból beruházásokra elköltött 151.124 P. 68 f-t ne kelljen a törzsvagyonba visszafizetnünk. Mert méltóztassék kegyes figyelembe venni azon álláspontunk helyességét, mely szerint nem lehetünk megterhelhetők azzal, hogy - amikor nem tettünk egyebet, mint ingó törzsvagyonunkat 151.124 P. 68 f. erejéig egész vagyonunk állagértékét emelő és a pénznél értékállóbb hasznos és leltárilag mindenkor ellenőrizhető és maradó beruházásokra fordítottuk - ugyanezt az összeget az ingó törzsvagyonnak visszatéríteni köteleztessünk. Mi az ingó törzsvagyonnak említett felhasználásával a testület vagyonát nem hogy megcsonkítottuk, ami természetesen visszatérítés kötelezettségét vonná maga után, hanem inkább vagyonunk állagát és gazdaságunk rentabilitását a rendes gazda körültekintőbb gondosságával jobban biztosítottuk, mint amennyit nekünk a felhasznált pénzbeli ingatag törzstőke biztosított volna. Mi ugyanis Orosz és Boroshát pusztáknak házi kezelésbe vételét egyrészt a nemzeti többtermelés előmozdítása indokából is határoztuk el, de másrészt azért is, hogy a földreform és a vagyonváltság kirovása folytán mintegy 3000 kát. holddal megkevesebbedett ingatlanunk elmaradt jövedelmeit valamiként fokozzuk; ezt a törekvésünket azonban sikertelenné tenné az, ha az élő és holt leltár gyarapítására fordított törzsvagyoni pénzt a törzsvagyonba vissza kellene fizetnünk. Ekként ugyanis leltárunk állagának gyarapítását kétszer kellene megfizetnünk: először törzstőkénk ráfordításával, másodszor ezen törzstőkének folyó jövedelmeinkből való visszaállításával. Előadó közli, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ezen előterjesztésre a következőket válaszolta: „ A főtisztelendő Székesfőkáptalan ama kérelmét, hogy a 120-2/44-931. sz. itteni intézkedéssel átvett beruházások kiviteli költségének megtérítésére engedélyezett 291.484 P 14 f köl
