Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: A Fel barátim drága Jézus kezdetű ének története Magyarországon

68

Bgyháztörténeti Szemle XV/3 (2014)

Az 1921-es Énekeskönyv 398 dicséretéből összesen 13 ének származott az ún. Hozsánna és Halleluja ének közül, tehát az összes dicséret kevesebb mint öt százaléka. A tizenhárom énekből kettő bizonyosan Somerville útján keresztül vált ismertté először az országban, majd egyházpolitikai, kegyességi csatározások soráig2 került bele az 1921-es és végül az 1948. évi „ideiglenes” Énekeskönyvbe. 33 A két világháború közötti kegyességi élet változását mutatja, hogy az énekeskönyv reformjára nagy szükség volt. A munka dandárját Árokháty Béla végezte, akinek nézete szerint:

,A megújhodó lelkek számára ez csakugyan jogos igény volt, s csakugyan ez hozta létre a Hozsanna és Halleluja címen közismertté vált énekeskönyveket. Lehetett velük szemben ellenvetéseket felhozni. Szövegük és dallamuk talán nem áll ki minden bírálatot, de az bizonyos, hogy a lelki szükséglet teremtette meg őket, a megújhodás után vágyó lélek követelte őket, s a megújult léleknek lettek kedves és áldott eszközei az evangéliumi szárnyalásra. ”34 * 32 33 34

3' Énekeskönyv. A magyar reformátusok használtára. A zsinat által kötelező használatra megállapított kiadás. Debrecen, 1921. A 288. dicséret a „Fel barátim”.

32 Ehhez ld. pl. „Istennek hála, túl vagyunk már azon, hogy ezen úgynevezett »Hozsanna« énekeknek a magyar ref. egy-házban való létjogosultságáról vitatkozni kellene. Eldöntötte már ezt ezeknek a gyönyörű énekeknek közel négy évtizedes múltja, maga a gyakorlati élet, mert már alig tudnánk elsorolni csak azon ref. egyházunk kebelében és javára működő köröket, egyesületeket, összejöveteleket, bibliai órákat, vasárnapi iskolákat, énekkarokat, a melyek ezeket az énekeket már évtizedek óta nagy gyönyörűséggel használják. Még kevésbé tudnánk megszámlálni azokat a lelkészeket, férfiakat és nőket, kiket ezeknek az énekeknek a szépsége nyert meg az Isten országának. Valósággal a reformáció századának lelkeket hódító esetei ismétlődnek napjainkban, a mikor, mint hajdan Sztáraynak, Batizinek, Tinódynak idejében, ezen énekek hatása alatt emberek százai térnek Istenhez.” - SziNOK, 1917. 131-132. p. Továbbá: „A különböző bel-missziói egyesületek olyan eredeti (nem fordított!) magyar, református énekeket is használnak, a melyek a legutóbbi tíz esztendő termését képezik, egészen a kor nívóján állnak, a magyar lélek friss ereje árad ki belőlük, magukon viselik a keresztyén öntudat pecsétjét, dallamuk pedig megragadó. Nemcsak a Hozsanna, vagy a Halleluja egyes énekeire gondolok, hanem egész sereg kiadatlan műre, például dr. Kováts Lajos theol. m. tanár gyönyörű darabjaira. Ha így halad a dolog, mi lesz itt 20-30 év múlva? Virágos mező, melynek virágjait bárki leszakíthatja, megvásárolhatja, csokorba kötheti - egyedül a református egyház, melynek kebeléből sarjadtak, nem veszi észre a lába előtt heverő kincseket, vagy ha észreveszi is, egyes emberek elfogódottsága miatt nem hajol le értük, nem szedi fel őket. A Hozsanna és Halleluja mellett még egész sereg énekeskönyv támad, meg is növekszik mindegyik és túlszárnyalja mindegyik azt a szegény, fejlődésben erőszakkal megakasztott Ref. Templomi Énekeskönyvet. Vagy nézzük a zsoltárrevízió ügyét. Olyan munka ez, melyet nem lehet gyárilag, megrendelésre előállítani, hanem apránkint, lassan fog elkészülni.” Ifj. Benő ISTVÁN: Az énekeskönyv revíziója. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lapok, 1917. 30. sz. 350. p.

33 Énekeskönyv. A magyrar reformátusok használatára. Bp., 1948. A 471. dicséret a „Fel barátim”.

34 Árokháty Béla: Az egyházi ébredés és az énekeskönyvreform. In: Sárospataki Református Lapok, 1934. 4. sz. 18. p.