Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
60 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) fog intézni egy magyar kormány.”1« A fő ellenfelet tehát a Néppárt szónokai a szabadelvű kormányban látták, de egy másik szónok, Huszár Károly arra is utalt, hogy a „jövő nagy csatája” a katolikusok és a szociáldemokraták összecsapása lesz, ezért a Népszövetség erősítését sürgette.* 114 A kormánykritika hatását ugyanakkor jelentősen csökkenthétté az a tényező, hogy a nagygyűlésen három miniszter is részt vett,1« tehát a Tisza- kormány minden elődjénél nagyobb súllyal képviseltette magát. Ez is jelzi: a kormányfő egyre komolyabban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a modern szellemi ideológiákkal szemben a konzervatív erők összefogására lesz szükség, többek között az egyházak bevonásával. Tisza már 1911 májusában arról panaszkodott, hogy a „destrukció” az egész társadalomra kiterjesztette befolyását, amivel szemben hatékony fellépést sürgetett. Kiemelte, hogy ebben nagy szerepe lesz valamennyi egyháznak. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy kerülni kell a felekezetieskedést, nehogy az ateizmus karjaiba kergesse a művelt rétegeket.116 Tisza tehát, ahogyan ennek az 1910-es választási kampányban gyakran hangot is adott, a „klerikális” Néppártot veszélyesnek tartotta, mert szerinte tevékenysége elidegeníti a konzervatív tábortól a mérsékelt liberálisokat.1« Ez a felfogás a katolikus nagygyűlések arisztokrata szónokainak beszédeiben is tetten érhető, akik amellett, hogy a Néppártot kritizálták, annak a lehetőségét is felvetették, hogy - a Tisza által elképzelteknek megfelelően - politikai szövetség alakulhat a katolikusok és a protestánsok között. Széchényi Emil például már 1910-ben leszögezte, a katolikusoknak türelmesnek kell lenniük a többi felekezettel, hiszen „csak az öntudat hiánya, a gyengeség tudata enged teret a féltékenységnek”. A jó viszony szükséges, mert „a vallási és erkölcsi anarchiát hirdető” csoportokkal szemben összefogás kell, ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a felek megbíznak egymásban.118 * 1913-ban Zichy János úgy vélekedett, hogy a felekezetek materialista és ateista erők elleni szövetsége az állam érdeke is. A 20. század nem tűri a felekezeti féltékenykedést, kölcsönös toleranciára van szükség, „neutrális” bázison, vagyis társadalmi téren kell elkezdeni a felekezetek közötti közeledést.11^ Apponyi a kérdés másik oldalát világította meg, amikor a „felekezetiesség” szó alkalmazását vette górcső alá. Szerinte a „felekezetiesség” fontos, de megtévesztő jelszó lett az antiklerikális erők kezében. Ez a szó ifjabb Andrássy Gyula meghatározása szerint a vallási csoportok világi célokra való felhasználását jelenti. Apponyi úgy vélte, hogy ez a magatartás valóban elítélendő, Magyarország katolikusaival azonban “3 Alkotmány, 1913. november 12. 4. p. 114 Huszár szerint ekkor a Népszövetség 2600 szervezete 297 ezer embert tömörített, a tagoknak 194 ügyvéd adott jogi tanácsokat. A központ 44 hivatalnokkal működött, 8 titkár járta az országot, 14 ezer jogi esettel foglalkoztak, háromezer gazdasági tanácsot adtak. Agitációjuk nyomán a katolikus néplapok előfizetőinek száma megduplázódott. Alkotmány, 1913. november 10.10. p. 115 Budapesti Hírlap, 1913. november 11. p. 116 Országgyűlési Napló, 1911. május 23. Vilii. köt. 19. p. ‘V Salacz, 1974.170. p. 1,8 Alkotmány, 1910. november 15. 4. p. 114 Alkotmány, 1913. november 10. 3. p.