Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein 57 válaszfalakat, mert egy táborba egyesiteni őket csak a saját hittestvéreik iránti türelem képes.9« A tömörülésnek azonban 1910-ben csak egy jelét láthatjuk: ezúttal a ’48-as katolikusokat reprezentáló Apponyi Albert is a szónokok sorába lépett. Ezt a néppártiak felemás érzelmekkel fogadták. Az Alkotmány szerint örömük összességében elhomályosította a , jogos szemrehányást”, hogy a szerepvállalásra miért csak most került sor, és Apponyi reményt adott arra, hogy felébrednek azok, akikre korábban a „liberalizmus mákonya” hatott.* 95 Apponyi beszédében tartózkodott az aktuálpolitikától, inkább általános világnézeti kérdésekről beszélt. A keresztényellenes világnézet teijeszkedésére figyelmeztetett, elsősorban az irodalom, művészetek, sajtó, egyleti élet terén. A „destruktív” erők fő célja a katolicizmus és a nemzeti érzés gyengítése, amihez éppúgy eszközül használják fel a pornográfiát, mint a szociáldemokráciát. A veszélyesnek érzett törekvésekkel szemben - az egyházban X. Pius bevezette eskü mintájára - „nemzeti antimodernista eskü” bevezetését javasolta.96 A Zichy-féle munkapártiak, az Apponyi-féle ’48-asok és a néppártiak jelenlétével tehát a nagygyűlés immár a katolikus politikusok mindhárom nagy csoportját reprezentálta,97 ám továbbra is elsősorban néppárti demonstrációnak számított. A párt politikusai a hatalom elvesztésével kénytelenek voltak korábbi támogatóik elpárolgását regisztrálni, amiből azonban erényt kovácsoltak, híveik sértettségét igyekeztek felhasználni a megmaradt tábor egyben tartására. Zboray Miklós szerint: „Meglehet, hogy az utolsó nagygyűlések színdúsabbak voltak, talán jobban piroslottak a padsorok, talán több történelmi nevet láttak a jelenvoltak listájában és most egy a helyzet, hogy itt a népet látjuk képviselve és a vezetők letűnő falanxát látjuk.” Zboray a plebejus politika hangját igyekezett megszólaltatni: „meguntuk mi már azt, hogy a hatalmasok előtt mindig csak térdet- fejet hajtsunk” - mondta. Ezért a párt állandó szervezetének a kiépítését tette meg fő feladattá.98 99 1910-ben Zichynek a nagygyűlés előtt valóságos vesszőfutásra kellett készülnie, hiszen egy korábbi miniszteri döntésével könnyen támadhatóvá tette magát. 1910 végén ugyanis a jezsuita rend Mária kongregációi ellen komoly támadássorozat kezdett kibontakozni. Ennek részeként közzétették a budapesti Urak Kongregációjának taglistáját, majd 1911 márciusában a vallás-és közoktatásügyi minisztériumtól a „vallási békét fenyegető” szervezet állami iskolákból való kitiltását kérvényezték. A tárca ezt elutasította." Májusban azonban maga Tisza István hívta fel a parlament figyelmét arra, hogy az iskolákban az ultramontán fellépés miatt veszélybe került a felekezeti béke.100 Néhány nap múlva egy szabadelvű honatya az ultramon*1 Alkotmány, 1910. november 15. 3. p. 95 Alkotmány, 1910. november 15.1. p. 96 Alkotmány, 1910. november 15. 9-10. p. 97 Szövetségi Értesítő, 1911. 2. sz. 449. p. 9® Alkotmány, 1910. november 15. 20. p. 99 PETRUCH Antal SJ: Száz év a magyar jezsuiták múltjából. (1853-1950). II. köt. Az önálló magyar rendtartomány. (1909-1950) Kecskemét, 1994. (továbbiakban: Petruch, 1994.) 40-41. p. 100 Országgyűlési Napló, 1911. május 23. VIII. köt. 19. p.
