Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Klestenitz Tibor: A pártpolitika a dualizmus korának katolikus nagygyűlésein
56 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) tan árt” az ügynek. A fő feladatnak a színvonalas sajtó megteremtését tartotta, amit szintén csak pártfeletti keretekben kívánt. Olyan „univerzális irányú katolikus sajtóorgánumok” létrehozását sürgette, „melyek nem vesznek el a napi politika labirintusában [...] nem merülnek ki politikai pártszolgálatban [...] hanem az összes magyar katolikusok egységes visszhangja”.8« A konfliktus ezúttal látványos következményekkel járt. Zichy János nem ment el a Néppárt lakomájára, mire Rakovszky az összes néppárti vezetővel együtt elutazott Szegedről. A nagygyűlés bankettjén a közönség egy része tüntetést rendezett Rakovszky mellett, amikor Zichyre mondtak pohárköszöntőt. Görcsöni Dénes azt fejtegette, hogy „a tudós geológusok elvégezték föladatukat, amikor fölfedezték a magyar katolikus népben rejlő erőt, most már a gyakorlati férfiakra vár” a munka - a célzást Zichy János magára vette, és távozott az eseményről.«0 A gróf által kívánt „társadalmi tömörülést” az Alkotmány is kritizálta, azzal érvelve, hogy a katolikus érdekeket az országgyűlésben kell megvédeni. „Mit használ tehát akár egy xerxesi tábor, ha ez a harcok mezejétől távol áll?”«1 - hangzott a költői kérdés. Zichy és a Néppárt egyre távolabbra sodródott egymástól, ahogyan a belpolitikai válság tovább mélyült. 1910 januárjában a ’67-es szabadelvű Khuen-Héderváry Károly kapott kormányalakítási megbízást. Feladata nem ígérkezett könnyűnek, hiszen biztosnak tűnt, hogy meg fog bukni a választáson. Khuen a vallás- és közoktatásügyi minisztérium vezetését Zichy Jánosnak szánta. Ő azonban vonakodott, mert nem tartotta helyesnek, hogy a miniszterelnök csak liberálisokkal veszi körül magát, és nem akarta kényelmetlen helyzetbe hozni az Alkotmánypártot. Január 18-án maga Ferenc Ferdinánd szólította fel a megbízás elvállalására, de kitérő választ adott. Végül csak az Alkotmánypárt feloszlatása után, márciusban vette át a tárcát. 1910 júniusában megtartották az választásokat, amelyen a Tisza István vezette Nemzeti Munkapárt kapta meg a mandátumok 61 százalékát. A Néppárt 1906-ban 33 képviselői helyet tudott megszerezni, ez most 13-ra apadt.«2 Az utolsó nagygyűlések: a három politikai pólus egymás mellett élése Az 1910-es nagygyűlésen Zichy nem vállalt aktív szerepet. Egyrészt tekintettel kellett arra lennie, hogy ezzel jelentékeny támadási felületet nyújtana az antiklerikális propagandának. Másrészt azonban azt is felmérhette, hogy micsoda ellenszél fogadta volna, hiszen a néppárti közeg nem nézte jó szemmel kormányzati funkcióját. (Ráadásul már 1909-ben is sokan méltatlankodtak azért, mert a gróf „hitbizományként ragaszkodott” a nagygyűlés vezetéséhez.«8) Az elnöki tisztet ezért felkérésére Széchenyi Emil gróf vállalta, aki a katolikusok összefogásának szükségességéről beszélt - összhangban Zichy érdekeivel. Arra intette hallgatóságát, hogy ne építsenek 89 90 * 92 93 89 Alkotmány, 1909. augusztus 30. p. 90 Budapesti Hírlap, 1909. szeptember 1. p.; Szeged és Vidéke, 1909. szeptember 4. 2. p. «' Egy jelenvolt: Zichy János beszédéhez. In: Alkotmány, 1909. augusztus 30. 25. p. 92 Gratz, 1934. 239-241. p. 93 Szövetségi Értesítő, 1909. 3. sz. 124. p.
