Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Oláh Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban
Bibliák a kora újkori református ielkészi könyvtárakban 9 ben indult Adattár a kora újkori szellemi mozgalmaink történetéhez sorozat 23 kötetében több mint 2.500 könyvjegyzéket közöltek a szerkesztők. Az alapkutatási szakasz végén a teljes állomány megjelenik az interneten,11 a tervek szerint a jövő évtől statisztikai elemzésekre is használható lesz.12 A kiadott forrásoknak köszönhetően összevethetjük például az egyes szerzetesi rendházak katalógusait, vagy akár a felvidéki cipszerek és az erdélyi szászok kegyességi olvasmányait. A jegyzékek dokumentálják a különböző református irányzatok recepcióját is. Megfigyelhető például a remonstráns- kontraremonstráns ellentét irodalmának megjelenése, az „ortodox” teológusok vitája az új teológiai és filozófiai irányzatokkal, a puritanizmus térhódítása, a coccejanizmus megjelenése és virágzása, valamint a kartezian- izmus elterjedése. Feltételezésem szerint a könyvtár- és olvasmánytörténetnek releváns mondanivalója van a református lelkészek és a Szentírás kora újkori viszonyáról, az új forráscsoport bevonása más nézőpontot és újabb részleteket kínál. A tanulmányban kizárólag a papi réteg Bibliához való viszonyát fogom vizsgálni, és ezen belül is csak arra koncentrálok, hogy milyen volt a 16—18. századi református lelkészek hozzáférése a Szentíráshoz. Hasonló vizsgálat elvégzése lehetséges volna például a fő- és köznemesség, valamint a polgárság esetében is. A korábbi szakirodalom elsősorban a főnemességre koncentrált. A zsinati határozatok tükrében Márkus Mihály mutatott rá, hogy már azt is eredménynek tekinthetjük, hogy a papsághoz eljutottak a nyomtatott bibliák, ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy nélküle hogyan látták el a szolgálatot. A 16. század második felében tartott zsinatokon számos alkalommal arra kötelezték őket, hogy saját példányt szerezzenek és rendszeresen tanulmányozzák a Szentírást. Az erre vonatkozó források egy részét a Péter Katalinnal folytatott eszmecsere során már idézték. Az 1567. évi debreceni zsinat nagyobb cikkei XLII. cikke így szól: ,A lelkipásztorok mennyei fegyverekkel legyenek felszerelve: szent bibliával és a megpróbált tudósok magyarázataival [...] Mert a próféták, apostolok és lelkészek köteleztetnek, hogy bibliájok legyen és vizsgálják az írásokat. [...] de mi módon fogják vizsgálni, ha nem lesz bibliájok? A tudósobbak latin és magyar, a tudatlanabbak magyar bibliát vegyenek magoknak.”« A LXV. cikkelye arra figyelmeztette a prédikátorokat, hogy „szorgalmasan olvassák a Bibliát, és amelyeket olvasnak, meg is értsék”.1'* Az 1577. évi nagyváradi zsinat VI. cikkében: „hogy sokak hanyagsága megszüntethessék, tetszett a szent zsinatnak, hogy azok, a kiknek bibliájok nincsen, a lelkész11 Bibliotheca Eruditionis. Régi Magyarországi Nyomtatványok és Olvasmányok adatbank. (1500-1700) Lectio. Online: http://www.eruditio.hu/lectio - 2014. május. 12 Monok István kutatási témái. SZTE Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék / Rólunk / Kutatások / Monok István. Online: http://www.huminf.u- szeged.hu - 2014. május. « Kiss, 1881. 583. p. ** Kiss, 1881. 601. p.,.idézi: Barcza-Szigeti, 1985.341. p.
