Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Oláh Róbert: Bibliák a kora újkori református lelkészi könyvtárakban
10 Egyháztörténeti Szemle XV/3 (2014) ségtől eltiltassanak.”« Ez alatt nyilvánvalóan nem a teljes magyar nyelvű Szentírást értették a törvényhozók, hiszen az csak több mint tíz év múlva készült el. Az 1587-es csepregi zsinat X. határozati pontja szerint: ,A Szentírásból naponként olvassanak egy vagy két részt; tanulják meg azt, kiváltképpen a Pál leveleit.”* 16 Az 1595. évi felsó'-magyarországi cikkek VI. cikke: „Különben a nem tanulók és hanyagok és a szentirásban jobban-jobban elő nem haladók, mint haszontalan béres szolgák fognak elűzetni.”1? A 17. századi Erdélyből is van rá példa, hogy kemény feddésekkel szorítják a lelkészeket a Biblia megszerzésére. Az 1606. évi Ruber-féle kánonok 2. pontja szerint: „Bibliát és más bibliára tartozó könyveket szerezzenek magoknak. Akiknek Bibliájok nincs, első ízben megintessenek, azután 6 írtra bün- tettessenek, végre hivataloktól megfosztassanak.”18 Az 1629. június 17-i váradi zsinat során úgy határoztak, hogy „amelyik lelkésznek subája van, de Bibliája nincs, azt el kell venni, s annak árán Bibliát kell szerezni. Ha pedig sem subája, sem Bibliája, hivatalától meg kell fosztani”.19 Ezt az elvet ismételte meg az 1633. február 6-i tasnádi generális zsinat, amely a vizitátor esperesek feladatául tette: „Hogyha a lelkipásztorsághoz szükséges könyveik nincsenek [ti. a lelkészeknek], ellenben rókaprémes subájuk van, az esperes adja el a subát és szerezzen be az árán Szentírást és más szükséges könyveket.”20 Az 1649. évi Geleji-kánonok XLVIII. cikke szerint a lectio continua során a lelkész és gyülekezete együtt „olvasták” a Szentírás könyveit: „A lelkészek minden egyes közkönyörgés után a Bibliából egy-egy részt a nép előtt a szószékről nyilvánosan felolvassanak, még pedig a reggeli könyörgés után az Ó-, az estveli után pedig az Újtestamentomból, a szent könyvek sorozata szerint, melyek midőn végig vannak olvasva, ismét elől kezdendők, és így azon kegyes olvasás az egyházakban szakadatlan renddel folytatandó: hogy így a Szentírás gyakori hallgatásából a hívek a mennyei tudományban és keresztyéni kegyességben naponta üdvösen öregbülhessenek. Amely igehirdetők azért ez annyira kegyes és szent munka folytatását vakmerőén elhanyagolják, az egyház szigorú eljárását el nem kerülik.”21 >5 Kiss, 1881.691. p. 16 Kiss, 1881.696. p., idézi: Barcza-Szigeti, 1985.341. p. v Kiss, 1881.7x1. p. 18 Az erdélyi h. h. anyaszentegyház közzsinatainak végzései kivonatban. I. Közli: Szilágyi István. In: Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező, 1872.1-2. sz. 1-9. p., 3. p. Dienes, 2006.31-42. p. 20 Révész Imre: Biblia és suba. (A parókiális könyvtárak legrégibb történetéből.) In: Igazság és Élet, 1937. 358-360. p. 21 Geleji Katona István: Egyházi kánonok, melyeket részint a magyarországi, részint az erdélyi régi kánonokból egybegyüjtött s a kor kívánatához képest több másokkal is bővített és kissé jobb rendbe szedett, Ford.: Kiss Áron. Kecskemét, 1875. 22-23. P-
