Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Nagy Tamás: Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944. Pécs—Budapest, Jelenkor - OSZK, 2012. 649 old. Az utolsó oldalak befejezése után arra a megállapításra jutottam, hogy mint történészként, mint pedig politológusként kimerítette minden érdeklődésemet Ungváry Krisztián legújabb könyve. A Horthy-korszak szociálpolitikája, valamint antiszemitizmusa akarva-akaratlan napjaink legvitatottabb elemévé, a közbeszéd egyik állandó szereplőjévé vált, így tudományos tartalma mellett további aktualitást és fontosságot is kapott a mű. Nem meglepő a szerzőtől a témaválasztás, hiszen főbb publikációi között találunk olyan 20. századi történelmi, olykor morális kérdéseket is feszegető írást, amely felvetések különleges pikantériát is tudnak kölcsönözni egy-egy könyv megjelenéséhez, vagy éppen annak utóéletéhez. Visszatérve a Horthy-korszakot vizsgáló könyvhöz, már a bevezető elolvasása közben világosság válik számunkra, hogy nem egy olyan anyagot tartunk a kezünkben, ami már egy egyébként is sűrűn kutatott időszak sablonos témájával foglalkozik, hanem épp ellenkezőleg, azokra a hibákra hívja fel a figyelmet, amelyek félreértelmezhetik a korszakot és az események ok-okozati összefüggéseit. A könyv az egyik első történeti munka, ami a zsidóság történetét, kifosztását és mindezek előzményét egy merőben új oldalról, a „tettesek” szemszögéből vizsgálja. Felveti annak lehetőségét, hogy megértve a tettesek cselekedeteinek okát, a holokausztig vezető események könnyedén megismételhetőek lennének akár napjainkban is. Azonban ahhoz, hogy megismeijük a „tettesek” indítékait és megértsük mi is történt Horthy kormányzóságának idején, a korszak újravizsgálása elengedhetetlen. Ungváry a holokausztig vezető utat a gazdaság, a szociálpolitika és a modernizáció szemszögéből elemzi, mivel szerinte az antiszemitizmus dinamizmusa csak így érthető meg. Ahogy a szerző összegzi, nem a „mi” és „hogyan” kérdésre keresi a választ, sokkal inkább a „miértekre” kíváncsi. Tiszta képet kíván kialakítani Horthy Miklós személyéről, annak alul-vagy túlértékeléséről, a korszak helyzetéről, a folyamatosan változó politikai kultúrákról és döntésekről, az antiszemitizmus fejlődéséről, a vezető politikai személyek befolyásáról. Ugyanakkor a háttérben felhívja a kutatási egyoldalúság problémájára a figyelmet, mindezek mellett ösztönöz arra is, hogy új perspektívákat használjon a magyar történész szakma egy-egy kor feltérképezéséhez, és az esetleges történelmi, politikai, szociológiai vagy egyéb hézagok betöméséhez. Az író véleménye szerint hiba ennek a történelmi korszaknak a megismerésében, ha csak egyik vagy másik oldalról akarjuk feltérképezni a tényeket. Szerinte a probléma gyökere egy tőről fakad, így érdemes lenne ezt a köztes állapotot megtalálni a kommunista és náci bűncselekmények között, másképp nincs megérthető és elfogadható magyarázata az értékelésnek. A könyv értékét és pontosságát növeli, hogy több száz külsős irodalomra hivatkozik, mindezek mellé párosítva önálló kutatási eredményeket is. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért különleges Ungváry Krisztián könyve, miért ennyire egyedi? Erre a kritikára azonban könnyedén válaszol maga a mű. Van, ahol
