Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Nagy Tamás: Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944
140 Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014) megrökönyödést eredményez, van ahol az ember helyeslőén bólogat, van ahol értetlenül felhúzza a szemöldökét. A könyv ok-okozati összefüggésben vizsgálja a zsidóság helyzetének alakulását, külön vizsgálva a Gömbös-, az Imrédy-, a Teleki-, és a Kállay- kormány rendelkezéseit és kormánytevékenységét. A szerző kitér a magyar zsidó lakosság szociális, gazdasági és politikai helyzetére, valamint ezzel párhuzamosan részletes képet ad a két világháború közötti magyar szociálpolitikáról (pl.: munkanélküliség, életszínvonal, társadalmi osztályok közötti kapcsolatok és különbségek). Az eseménytörténeti állomások, amik nyilván itt is szerepelnek, csak segítik a megértést, nem a fő mondanivalóját adják a műnek. Számtalan új utalás képezi szerves részét az anyagnak, mint például Matolcsy Mátyás tőkeakkumulálási gondolata, vagy Eckhardt Tibor „helycserés” földosztó javaslatai. Az újdonság abban rejlik, hogy a speciális perspektíva, ami által Ungváry a korszakot vizsgálja, merőben különleges, és segítségül hívva ezeket, a korszak gondolkodói által megalkotott téziseket, más megvilágításba helyezheti az antiszemitizmus megértését. Mindazoknak, akik „csak” általános áttekintést keresnek a korszakról, ajánlott irodalom lehet ez az összefoglaló, akik viszont szeretik a különleges gondolatokat, új megvilágításokat, azoknak érdemes sűrűn forgatni Ungváry könyvét. Túllépve az első oldalakon, ahol a magyar ellenségkép átalakulása és a liberalizmus értékvesztése a fő téma, elkezdődik a magyar zsidóság bemutatása. Fontos megjegyezni, hogy a zsidóság jelenléte Magyarországon kiemelt fontosságú volt a polgárosodás, a fejlődés és a modernizáció szempontjából. 20. század eleji adatokból kiderül, hogy a vezető és értelmiségi foglalkozásúak körében felülreprezentálva volt a zsidóság. Az orvosok 47%-a, az állatorvosok 74%-a, a gyógyszerészek 69%-a, a vegyészek 72%-a vallotta magát zsidó vallásúnak. Az első világháború után módszeresen csökkent ez a százalékos arány, melyet Ungváry a kutatásai nyomán a népszaporulat negatívra fordulásával, a vegyes-házasságokkal, a kikeresztelkedéssel, valamint a polgári iskolák számának növekedésével és az analfabetizmus társadalmon belüli csökkenésével magyarázott. Azáltal, hogy az állam vezetése komoly pénzösszegekkel és jobbnál jobb lehetőségekkel csábította iskolapadba a fiatalságot, elindult egy folyamat, ahol a felülreprezentált zsidóság száma a polgári foglalkozások területén csökkenni kezdett, és az 1920-as évekre ki is szorultak a közalkalmazotti szférából. Ugyanakkor ez az állapot a társadalom jelentős részében nem tudatosult, és mielőbbi változásokat, a zsidó „beözönlés” megállítását követelték. Túljutva a statisztikai adathalmazokon, ismertetve a politikai és szociális helyzetképet elérünk a könyvben a gazdasági élet bemutatásához. A zsidóság anyagi helyzetét elemző korabeli írásokat kellő forráskritikával kell illetni, hiszen az elemzők nagy százaléka elfogultan, vagy politikai nvomás alatt írtak gazdasági túlsúlyról. Ebben a fejezetben szó esik arról, hogy a zsidóság szignifikánsan magasabb adókat fizetett a nem zsidó társadalmi rétegeknél, valamint nem volt gazdagabb az átlagnál. Pontosabban nem tett szert gyorsabban magasabb jövedelemre, mint az átlag, pusztán a családi gazdagság okán már ideje korán rendelkeztek alaptőkével. Mindezek ellenére el kell mondanunk, hogy a zsidó nagyvállalatok kimagasló piaci ereje okán könnyedén át tudták hidalni a válsághelyzeteket, és az állami gazdaságpolitika változásait még a második
