Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Szatmári Judit: Baráth Béla Levente: Hegymegi Kiss Áron Tiszántúl millennium kori püspöke

138

Egyháztörténeti Szemle XV/2 (2014)

Kossuth temetésén részvétel és emlékező gyászszertartás - elfogadta, hogy Magyarország fennmaradásának záloga az Osztrák-Magyar Monarchia s ezzel együtt a Habsburg uralkodóház. Ferenc Józseftől 1907-ben „az egyház érdekében és általában a közpályán kifejtett sok évi buzgó és érdemes működése elismeréséül” megkapta a Lipót-rend középkeresztjét. (140. p.) 1908-ban 93 évesen hunyt el, fejedelmi pompával temették el: „Nem ő kívánta, de a tiszántúli református egyházkerület és Debrecen méltósága” - írta fia, Hegymegi Kiss Kálmán. (142. p.)

Az életrajzot összeállító Baráth Béla alapos bibliográfiával zárja ezt a részt, majd két fejezet dokumentumgyűjtemény következik: II. Válogatás Hegymegi Kiss Áron önéletrajzi és kortörténeti vonatkozású írásaiból. Itt két saját fogalmazású önéletrajzot találunk 1839-ből és 1877-ből, valamint fiának, dr. Kiss Áronnak feljegyzéseit apja életéből. Majd több egyházi kortörténeti forrás következik: a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása alkalmából a szatmári egyházmegye hódoló nyilatkozata, levelek Török Pálhoz, nászához az 1881-es debreceni zsinat alkalmából, ünnepi beszédek, egyúttal múltra visszatekintések: A szatmári református egyházmegye negyedszázados viszontagsága és fejlődése (1882), Gróf Dégenfeld Schömberg Imre tiszántúli ref. egyházkerületi főgondnok emlékezete (1883). Az egyházpolitikai törvények idején és más alkalommal kiadott főpásztori levelei, ünnepi igehirdetései, végül verseiből egy csokorra való.

III. Életével és munkásságával kapcsolatos egyéb korabeli Írások: Tompa Mihály levele, melyben Kiss verseiről nyilatkozik, ünnepi köszöntő 25 éves esperesi jubileuma alkalmából, több emlékbeszéd halála után, Kálmán fia visszaemlékezése apja életútjára (1914). AIV. fejezet, a Képmelléklet kiváló minőségű fotói életközeibe hozzák a püspök alakját: hivatalos olajfestmény, családi fotó, az esperesi karral közös fénykép, nemességmegerősítő oklevél, főrendiházi meghívó, a 13 aradi vértanút ábrázoló sétapálca, a Lipót-rend középkeresztjének oklevele stb. Az itt és az életrajzi fejezetben is található térképek a Tiszántúli Református Egyházkerület elhelyezkedését, kiterjedését szemléltetik, felekezeti, nemzetiségi megoszlását, illetve Trianon utáni változását.

A kötet végére - V. Függelék - került a Szabó András által írt rövidebb Kiss Áron életrajz, melyet O’sváth György megbízásából készített az 1990-es években, és különösen irodalomtörténeti vonatkozásokban hasznosan egészíti ki a Baráth Béla-féle életrajzot.

Összegezve elmondhatjuk a külsejében is színvonalas kivitelű kötetről, hogy a tudományos alapossággal megírt életrajz, a gondosan összeválogatott dokumentumgyűjtemény, a részletes bibliográfia, a kitűnő fénykép- és térképmelléklet méltó emléket állít a református egyházkormányzó életútjának, egyúttal hasznos és élvezetes olvasmány a korszakkal foglalkozó szakembernek és érdeklődő olvasónak egyaránt.

(ism.: Szatmári Judit)