Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 2. szám - RECENZIÓK - Vrábel Tünde: Protestáns mártírológia a kora újkorban
Recenziók 133 ismert, az ún. úrvacsora-vitáról, amelyet Morus Tamással folytatott az oltáriszentség kérdéséről. Imre Mihály, a Debreceni Egyetem professzora és egyben a konferencia témájának „atyja” Johann Heinrich Heidegger és a mártírság közötti kötődéssel, illetve az e témában íródott írásműveivel foglalkozik. Heideggert úgy tárja elénk, mint aki a vértanúság és a magyarság számára - segítette és az európai plénum elé tárta a magyar gályarabok történetét - is tekintélyes személyiség volt. László Anikó, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem PhD-hallgatója tanulmányában Johann Heinrich Alsted életművével és vallási nézeteivel (chiliasmus, millenarizmus) ismerkedhetünk meg. Alsted személye szerinte azért jelentős e tematikában, mert tudós ember lévén próbálta a tudományt és a vallási nézeteket összeegyeztetni; Dániel könyve alapján például azt is kiszámította, hogy 1694-ben lesz az a dátum, amikor az igaz egyház végső győzelmet arat az Antikrisztussal szemben. Oláh Róbert, a Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Nagykönyvtár könyvtárosa írásában a Szent Bertalan-éji mészárlást és annak magyar recepcióját — leginkább a Párisi lakodalom című 1766-os művet - vizsgálja. Horderejét abban látja, hogy szerinte kellő vigasztalást nyújt a 18. századi magyar állapotok elviseléséhez. A Károli Gáspár Református Egyetem tanársegédje, Pénzes Tiborc Szabolcs értekezése azokra a munkákra figyel fel, amelyek a gyászévtized (1671-1681) alatt a kolozsvári nyomda kiadásában jelentek meg. Ezekre a művekre egyaránt jellemző a harcias hozzáállás és a szenvedés retorikája. E kiadványok közül - amelyek olyan szerzőktől származnak, akik a katolicizmus erőszakos térítése miatt kénytelen voltak Erdélybe vagy Debrecenbe menekülni - választotta ki a Köleséri Sámuel segítségével készült Sión várát. Ez a mű Czeglédi István (a vallásüldözés első mártírja Magyarországon) utolsó munkája, amelynek megjelenését halála miatt nem érhette meg. Az értekezés második részében a szerző bemutatja Czeglédi munkáját, illetve életének eseményeit. A második blokkban Győri L. János és P. Vásárhelyi Judit tanulmányát említem meg. Előbbi szerző a Református Művelődés- és Iskolatörténeti Kutatóintézet igazgatója, tanulmánya Szöllősi Mihály 1668- ban megjelent Sión Leánya című művével foglalkozik. Ez volt az első magyar nyelvű kötet, amely megpróbálta egységbe rendezni az eddigi mártírium-történeteket, kitartva Szent Ágoston azon nézete mellett, hogy nem csupán a vértanúság, hanem a hitbéli meggyőződés állhatatossága is mártírságként kezelhető. P. Vásárhelyi Judit, az Országos Széchenyi Könyvtár osztályvezetője, rá jellemző módon Szenei Molnár Albert felől közelíti meg a vértanúság témáját. Rámutat arra - és okokat is talál -, hogy hiába érdekelték Szenei Molnárt a mártírok és azok követendő példája, mégsem készítette el a leghíresebb 16. századi mártírokról szóló könyv - valószínűleg a Jean Crespin-féle martyrologium - magyar fordítását. A harmadik, egyben utolsó részben Csorba Dávid, Fazakas Gergely Tamás, Mikó Gyula, Őze Sándor, Tóth Zsombor és Voigt Vilmos írásait emelem ki. Csorba Dávid, a Nyíregyházi Főiskola docense műfajtörténeti megközelítésből vizsgálja meg az adott témakört. Főleg azokat a magyarországi szövegtípusokat - mártírexemplum, mártíremlékirat, mártír-életrajz, keresztény kalendárium, mártírkatalógus, martyrologium - veszi sorra, amelyek a nyugat-európai kánonhoz hasonló, vagy éppen
