Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom erdélyi dokumentumai
28 Egyháztörténeti Szemle XV/1 (2014) zett, hogy mi is a helyzet a vegyes házasságokkal Erdélyben.20 Az eset nagy megütközést keltett a magyar püspöki karban, amit a kalocsai érsek ki is fejezett 1841. április 13-i levelében, rámutatva arra, hogy a hír gúnyolódást váltott ki a magyar politikai körökben. A vármegyei gyűléseken azt hangoztatták az egyház ellenségei - írta -, hogy Kovács Miklós, anélkül, hogy megszűnt volna katolikus püspöknek lenni, nem ért egyet a magyar vegyes házassági gyakorlattal, mi több, meg is áldja azokat akkor is, ha nem áll rendelkezésre reverzális.21 Az csak a püspök 1841. április 25-i leveléből derült ki, hogy az eset nem a „minap” volt, ahogyan „Z” írta, hanem 1840. augusztus 19-én történt, amikor Magyarországon még csendesebb volt a vármegyei vita a vegyes házasságokról, a püspök nem tudott semmit az ottani helyzetről, és a konzisztóriumot sem hívta össze tanácskozásra a dologban. Egyébként a házasság megáldása jóhiszemű volt, és a rokonok sürgetésére történt. Kérte az érseket, hogy a többi püspöknek is adja tudtára ezt.22 Ám a hír teijedt, és a helyzet súlyosbodott, a püspök pedig felsőbb utasításra - névlegesen —, a pápa vagy a császár rendelkezésére várt, azonban egyik sem érkezett meg.23 Jött helyette egy levél a nunciustól, amelyet Kovács Miklós minden igyekezete ellenére sem tudott elkerülni. A pápai követ rosszallását fejezte ki amiatt, hogy már az augsburgi Allgemeine Zeitung is Erdélyről cikkezik, ahol állítólag a püspök körlevélben utasította papjait a honi törvények betartására. Noha Kovács Miklós cáfolatot küldött a német hírlapnak, és előzetesen már igyekezett tisztázódni az esztergomi és kalocsai érseknél, s meg is kérte őket, hogy a nunciusnál is járjanak közben, ha a fülébe jutna a sajtóbotrány, Altieri keményen megdorgálta a főpásztort, tettei bátor vállalására intette, és tudatta vele, hogy a pápát is tájékoztatta az ügyről. Nem maradt tehát több mozgástere, így Kovács Miklós kiadta reverzális instrukcióit, amit az imént idézett levélhez csatolva a kalocsai érseknek és hercegprímásnak is megküldött. A lelkipásztori levél rendelkezései a kalocsai érsek által sugallt szellemben fogantak, azonban sokkal tágabb lehetőségeket biztosító megfogalmazásban: szó sincs benne arról, hogy a protestáns fél tegyen esküt, hanem a püspök azt rendelte el, hogy a papok „a házastársak magánakarata felől” érdeklődjenek, és ne követeljenek reverzális levelet, mivel az amúgy is érvénytelen.24* Amennyiben a katolikus gyerekek nevelése nincs biztosítva, írta a püspök, nem szabad megáldani a vegyes házasságot, hanem csak tudomásul venni és anyakönyvelni. A híveket fel kellett világosítani arról, hogy az így megkötött házasságok érvényesek, a belőlük szüle20 Vö. Kopácsy József levele Kovács Miklóshoz a Pesti hírlapban 1841. február 10-én megjelent cikk ügyében. Buda, 1841. február 14. - GYFL. Pl. sz. n. I.l/a. 355. dob. 21 Klobusiczky Péter kalocsai érsek levele Kovács Miklós erdélyi püspökhöz a vegyes házasságok kérdésében. Kalocsa, 1841. április 13. - GYFL. Pl. sz. n. I.l/a. 355. dob. 22 Kovács Miklós levele Klobusiczky Péterhez a vegyes házasságok ügyében, Gyulafehérvár, 1841. április 25. - GYFL. PL sz. n. I.l/a. 355. dob. “3 Uo. 24 Vö. Kovács Miklós: Litterae pastorales in negotio mixtorum matrimoniorum. - GYFL. PL I.l/a. 555/1841. 355. dob. 7. p.
