Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom erdélyi dokumentumai
Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom... 29 tendő gyermekek pedig törvényesek. A papságnak meghagyta, hogy a nehezebb eseteket jelentsék a püspökségen.^ Egy hónap csend után a várt vihar el is kezdődött Küküllőben. A vármegyék reakciója A vegyes házasságokkal kapcsolatos, rendelkezésünkre álló vármegyei anyagot három forrásból gyűjtöttük. Az első és legfontosabb forrást a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár Püspöki Iratainak 355., 356., 357. dobozai képezik. Itt megtaláltuk azokat a vármegyei jegyzőkönyveket, feliratokat és leveleket, amelyeket a Gubernium küldött át véleményezés végett Kovács Miklós püspöknek. Az iratcsomag három törvényhatóság vonatkozó dokumentumainak másolatait tartalmazza. Jelentőségük abban rejlik, hogy a püspök ezekre tette meg észrevételeit, amely aztán a vármegyei kérelmekkel együtt anyagául szolgált a Bécsbe felküldendő guberniumi ajánlásnak. Második csoportunk a Kolozsvári Állami Levéltárban talált két vármegyei jegyzőkönyv, amelyek későn keletkeztek ahhoz, hogy befolyásuk lehetett volna az ügy menetére. Harmadik forrásunk a Pesti Hírlap, amelyben több tudósítás is megjelent az erdélyi vegyes házassági ügyről erdélyi szerzők tollából. A körlevél megjelenéséről először Küküllő vármegyében szereztek tudomást. Az eseményt bejelentő gróf Haller Lajos beszéde nyitotta meg a vitát. A beszéd nyitányaként a szónok a magyarországi példát hozta fel, és azt mondta: eddig volt ok azt hinni, hogy Erdélyben nem fog megismétlődni, ami Magyarországon történt, hisz az erdélyi törvények még a legsötétebb századokban is szilárd alapokra helyezték a vallásszabadságot a vallási túlbuzgósággal szemben. Az általa idézett artikulusok azonban - az 1791. évi 53. tc-et* 26 kivéve, amely a négy bevett vallás jogegyenlőségét rögzítette - mind elhibázottak voltak2? a vallási túlbuzgósággal szemben. Annál is inkább ok volt hinni ezt, mert maga a püspök is megáldott egy vegyes házasságot, mégpedig a törvényes szokás szerint, ezzel jelét adva törvénytiszteletének.28 * De sajnos konkrét esetekből kellett megtudni, hogy ez már nem így van. Haller két kolozsvári esetről is tudott, amikor megsértették a 28 Uo. 8-12. p. 26 Vö.: Magyar törvénytár. 1540-1848. évi erdélyi törvények. Szerk.: Márkus Dezső. Bp., 1900. (továbbiakban: MTT. Erdélyi törvények, 1900.) 543. p. 2? A Tripartitum I. 1. 2. arról szól, hogy a törvénykönyv első részében a személyeket illető jogot fejti ki a szerző: a nemesség privilégiumait, javainak és jogainak szerzését, igazgatását, felosztását stb. A Tripartitum II. 1. 1. pedig azt fejtegeti, hogy a szerzőnek, mielőtt a törvénykönyv következő részének tényleges tartalmát előadná, előre kell bocsátania, honnan származik a magyar szokásjog. Vö.: WerbőCZI, STEPHANUS: Opus Tripartitum Juris Consuetudinarii ejusdem Regni. In: Corpus Juris Hungarici seu Decretum Generale Inclyti Regni Hungáriáé, Partiumque eidem Annexarum in Duos Tomos Distinctum. Tomus Primus. Tyrnaviae, 1751. 7. ili. 53. p. Téves a Diploma Leopoldinumrn való hivatkozás is, ugyanis a Lipót-féle hitlevél 2. pontja, amelyre a szónok hivatkozik, a szerzett javadalmak és jogok garantálását mondja ki, az 1. pont foglalkozik a vallásszabadság garantálásával. Vö. MTT. Erdélyi törvények, 1900. 69-70. p. 28 Itt világos utalás történt a fentebb már említett, Pesti Hírlapban 1841. február 10-én megjelent írásra.
