Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)
2014 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nemes István: Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom erdélyi dokumentumai
Az 1841. évi vármegyei vegyes házassági tiltakozási mozgalom... 25 érkezett még egy elkésett levél is: az udvar visszautasította azon 1811-ben alkotott törvényjavaslatok szentesítését, amelyekkel az erdélyi rendek a hatheti oktatást, a vegyes házasságok megkötését és a vegyes házassági válásokat kívánták az erdélyi vallásügyi törvények szellemében rendezni.s Az erdélyi rendek úgy döntöttek, hogy nem tesznek eleget a császár kérésének, aki új, az erdélyi vallási szabályzásnak megfelelőbb törvények alkotását kérte tőlük, hanem sérelemként kezelik a vallásügyi problematikát.5 6 7 A protestáns felekezetek benyújtották kérelmeiket a sérelmek orvoslására, az országgyűlés pedig átadta ezeket a rendszeres bizottságnak, amely a sérelmek tételes kidolgozásával foglalkozott.? A testület ki is dolgozta azt az operátumot, amely 1842-ben a vallásügyi sérelmek országgyűlési tárgyalásának alapja lett.8 A bizottsági munkálat - főként a reformátusok által megfogalmazott irat alapján - a vegyes házasságok kapcsán értelemszerűen még csak a két házasságkötés és válás kapcsán alkotott törvényjavaslat problematikájával foglalkozott. Ám hamarosan ehhez a kérdéshez új csatlakozott: a reverzálisok és az áldásmegtagadás bevezetése az erdélyi egyházmegyében. Magyarországon a püspöki kar 1840 tavaszán döntött a reverzálisok és passzív asszisztencia egységes bevezetéséről, miután az országgyűlés új törvényjavaslatot dolgozott ki. A vita hátterében az állt, hogy Scitovszky János rozsnyói és Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök egyházmegyéjük területén lényegében bevezették a reverzálisokat. Az elhúzódó vita végül a felső és alsó táblák megegyezésével ért véget. A törvényjavaslat kimondta, hogy a reverzálisok a jövőben érvénytelenek lesznek, a vegyes házasságokat a vőlegény lelkésze előtt kell megkötni, a gyermekeknek atyjuk vallását kell követniük és a vegyes házasságok áldás nélkül is érvényeseké A püspöki kar az országgyűlés berekesztése után Pozsonyban összeült és úgy döntött, hogy országszerte egységes rendszer szerint bevezeti a reverzálisokat, azokat a házaspárokat pedig, amelyek nem akarják gyerekeiket a katolikus hitben felnevelni, passzív asszisztenciával kell összeadni. Az erdélyi püspök, Kovács Miklós, noha az országgyűlés alkalmából tiszteletét tette Pozsonyban, nem volt ott a konferencián. A prímás 1840. június 16-án megküldte neki a magyar püspöki kar döntését, a konferencia jegyző5 Vő. 1091/1837 sz. királyi leirat. L. ülés irományi, 32. szám alatt. In: Országgyűlési irományok, 1837. 82. p. 6 Vö.: Beszédek tára záradékul az 1837 évi országgyűlési jegyzőkönyvhez. Nagyszeben, 1837.1000-1001. p. 7 Vö.: Az Erdélyi Ev. Reformátusok Fő Egyházi Tanácsok "Úttyán a Karok és Rendek eleibe terjesztik némely sérelmeiket orvoslás eszközlése végett, 72. szám alatt. In: Az Erdélyi Nagy Fejedelemség 1837-ik esztendőben május 26-kára Nagyszeben szabad királyi városba hirdetett Országgyűlésének irománykönyve. 172-194. p. A lutheránusok sérelmei: Az Augustanum fö Consistorium kéreménye, 79. szám alatt. In: Uo., 212-215. P- Az unitáriusok sérelmei: Az Erdélyi Unitaria valláson lévő közönség kérése, 106. szám alatt. In: Uo., 260-266. p. 8 Vö. A bíráló biztosságnak vallási sérelmek tárgyában a KK és RR eleibe beadott munkálata, 60. szám alatt. In: Az Erdélyi Nagy Fejedelemség 1841-ik esztendőben november 16-ára Kolozsvár szabad királyi városba hirdetett Országgyűlésének irománykönyve. Kolozsvárit, 1841.140-160. p. ■> Vö.: Meszlényi Antal: A jozefinizmus kora Magyarországon. Bp., 1934. 384-403. p.
