Egyháztörténeti Szemle 15. (2014)

2014 / 1. szám - RECENZIÓK - S. Lackovits Emőke: „A késő idők emlékezetében éljenek…” - a Pápai Református Gyűjtemények Jubileumi kötetei

Recenziók

167

akadálya az erős nemzeti öntudat,” amelyre a választ az 1937. évi komáromi konventen Szilassy Béla egyházkerületi főgondnok adta meg: „Hogy ha az Isten a mi egyházunkat a Csehszlovákiában élő magyarságba állította, akkor annak kötelességévé tette a magyarság szolgálatát, minden konzekvenciájával együtt. Ez azt jelenti, hogy az egyháznak és különösen az egyházi adminisztrációnak mindent abból a szempontból kell vizsgálnia, hogy az a magyarság előnyére vagy hátrányára van-e.” (16. p.)

Végezetül feltehető a kérdés: Hol helyezkedik el ez a két kötet az egyháztörténeti művek sorában? Túlzás és szerénytelenség nélkül kimondhatjuk, hogy a jubileumi kiadványok hiánypótlóak, hiszen ezeket megközelítő gazdagságban lelkészi önéletrajzokat tartalmazó kötetekből eddig mindösz- sze kettő látott napvilágot.1

A köteteket olvasva megfogalmazódik az óhaj: Jó lenne, ha a református levéltárakban még kiadatlanul meglévő lelkipásztori önéletrajzok nyomtatásban válnának közkinccsé mindnyájunk örömére, okulására, a szaktudományok szolgálatára.

(ism.: S. Lackovits Emőke)

1 „Kis világnak világos kis tüköré.” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból. Szerk.: Ugrai János. Debrecen, 2004.; „Itt viharzott át felettünk...*-Református lelkész önéletrajzok Kárpátaljáról és Partiumból 1942-ből. Szerk.: Szabadi István. Debrecen, 2008.