Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ittzés Gábor: A Commentariustól a Liberig. Melanchthon a lélek halhatatlanságáról
A Commentariustoi a Libeng. Melanchthon a lélek halhatatlanságáról 55 lőtt ebből az életből eltávozott.’^0 A bűnbánatra szóló személyes biztatás későbbre kerül 1540-hez képest, és csak az ismeretelméleti szakasz - nem pedig a propositio - végén kerül elő. A korábbi szövegben ez a felhívás az eljövendő feltámadás ígéretének, illetve az örök kárhozat fenyegetésének összefüggésében olvasható, a Liberben viszont sokkal inkább az egyház igahirdetésére adott válaszul. E különbségek ellenére észre kell vennünk, hogy bár a fejezet mindkét változatában a lélek halhatatlanságának bizonyítására indul Melanchthon, mindkét szöveget a feltámadás és az örök élet tárgyalásával kezdi. Az egész gondolatmenetnek ez a kezdőpontja, amit két szempontból is nyugtáznunk kell. Először is az érvelés az örök élet ígérete felől halad a lélek halhatatlansága felé, nem visszafelé. Másodszor Melanchthon érvelése Isten ígéretéből - és nem az emberi természetből - indul ki, lényege szerint tehát teológiai, nem filozófiai.31 A reformátor ezt egyértelműen meg is fogalmazza. A Commentariusban valamivel visszafogottabban, de itt is félreérthetetlenül: isteni kinyilatkoztatásból, nem pedig a tudós pogányok műveiből tudhatunk az utolsó ítéletről és az eljövendő, örök életről, illetve kárhozatról.;!2 A Liber kezdőlapjain pedig egészen kizárólagos módon az egyház tanításaként tálja elénk ezt az ismeretet. * * * A lélek halhatatlanságának bizonyítására voltaképpen a fejezet második nagy egységében kerül sor. Itt - különösen a szakasz első felében - jóval erőteljesebbek a szövegszerű párhuzamok a két kiadás között, mint az episztemológiai részben, de természetesen itt is találkozunk az átdolgozás ott felismert szempontjainak érvényesülésével, ami jelentős különbségeket eredményez. Ez az egész fejezet leghosszabb szerkezeti egysége, a Commentarius esetében annak közel felét, a Liberben pedig kétharmadát teszi ki. A különbség nem csak az arányokra igaz, abszolút teljedelemben is mintegy 30%-kal hosszabb a későbbi szöveg. Ennek legfőbb oka, hogy - mint látni fogjuk - az ismeretelméleti szakaszból kihagyott anyag nagy része ide épült be az átdolgozás során. A középső rész alapkérdése a lélek testtől független továbbélése: „Különösen is fontos azonban az a kérdés, hogy az emher lelke a testtől elválasztható fuvallat-e (spiritus), amely annak pusztulása után is fennmarad.’^ A lélek halhatatlansága ebben a. klasszikus formában itt jelenik meg először mindkét változatban. Melanchthon kétféle érvrendszerrel igyekszik igazolni a tételt. Először újszövetségi igehelyeket idéz, majd „visszatér [...] a filozófusok fejtegetéseire”.34 A bibliai textusok sora a Commentariusban és a Liberben nagyjából megegyezik. A listát mindkét változatban a Máté 10,28 nyitja, amit a Lukács 23,43 követ. Ha a lélek füstként szétoszlana, nem lehetne Krisztussal a paradicsomban, márpedig éppen ez az, amit Jézus a tőle jobbfelől megfe- * 31 * 33 3° CR. 13:172 = MSA. 3:365.27-30. 31 Vő. Frank, 1993.359-360., 366. p. 3* Vő. 21. jegyz. 33 Commentarius. 309. p. 33 Commentarius. 312. p.
