Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - RECENZIÓK - Gőzsy Zoltán: Riedel, Julia Anna: Bildungsreform und geistliches Ordenswesen im Ungarn der Aufklärung

128

Egyháztörténeü Szemle XIV/4 (2013)

hogyan módosult a rend. Az ilyen jelentős átalakulások hálás témát jelentenek a történész számára, hiszen a kiváltó okok, illetve a transzformációs folyamatok mellett fel lehet vázolni a megoldási, „kríziskezelési” stratégiákat is.

A Piarista Rend helyzete a 18. század második felében eklatáns példája egy ilyen folyamatnak. A17-18. századi művelődés- és társadalomtörténeti tendenciák mind európai, mind magyar viszonylatban jelentős változásokat okoztak számára, nagyban érintették a rend pozícióit. (A 18. században változáson ment át többek között az állami oktatás- és művelődéspolitika, a katolikus egyház oktatási stratégiája és rendszere, a szerzetesrendek szerepe az oktatásban, illetve a pedagógia módszertana.) A folyamatosan megújuló, komplex kihívásokra nem volt könnyű egyöntetű, egységes válaszokat adni, így a piaristák is eltérő módon reagáltak, részben a hagyományos keretekhez való ragaszkodással, részben az új elvárásokhoz való alkalmazkodással, valamint bizonyos fokú megújulással. A könyv egyik végső konklúziója szerint éppen ez utóbbi jelentette a rend életképességét a 18-19. század fordulóján. A szerző igen plasztikusan láttatja a művelődési folyamatokat, a piaristák perspektíváján keresztül pedig vizsgálhatjuk a kormányzat, illetve a katolikus egyház és a jezsuita rend helyét ebben a koordinátarendszerben. A kötet érdeme, hogy nem csupán a makroszintű tendenciákat láthatjuk, hanem az egyes piarista iskolák révén megjelennek a lokális és - sok esetben - az egyéni stratégiák is.

Julia Anna Riedel disszertációjának központi kérdése: miként reagált a Piarista Rend Magyarországon - összehasonlítva az örökös tartományokkal - Mária Terézia és II. József reformjaira. A szerző komplexen vizsgálja a témát, nem csupán a kihívásokra adott válaszokat analizálja, hanem a rend történetét egyfajta fejlődéstörténetként („Entwicklungsgeschichte”) szemléli. Társadalmi összefüggéseiben vizsgálja a rend funkcióit, jelentőségét és hatását.

Három nagyobb egységre osztható a kérdéskör tárgyalása. Egyfajta bevezetőként részletesen bemutatja a kérdésfelvetést, az alkalmazott módszertani eljárást, a forrásokat, valamint a kutatás jelenlegi állását. A vizsgálat több komplex és esetenként ellentmondásos fogalmat és témakört (rend, iskola, szekularizáció, katolikus felvilágosodás, jozefinizmus, felvilágosult abszolutizmus) érint, amelyeket körültekintően és összességében a releváns nemzetközi szakirodalmak alapján tisztáz a szerző.

A második nagyobb egységben a piaristáknak a magyar oktatásban betöltött helyét és szerepét tárgyalja, külön érdeme, hogy ezt kontextusban, folyamatában és nemzetközi összehasonlításban teszi. Felvázolja a Piarista Rend történetét, illetve közép-európai elterjedésének, a provinciák alakulásának fejlődését.

Hangsúlyozza, hogy az oktatásban erős konfliktushelyzetet teremtettek az állam és az egyház, valamint a jezsuita és a Piarista Rend érdekkülönbségei. E tekintetben a szerző középpontba állítja a jezsuitákat, illetve a rend 1773-as megszüntetését. Ezt az időpontot igen erős cezúrának tartja, elsősorban abból a szempontból, hogy nem csak Magyarországon, hanem Európa több részében átfogó oktatáspolitikai reformok jelentek meg.41773-at 4

4 „In Österreich eröffnete die Aufhebung des Jesuitenordens tatsählich die Möglichkeit einer Neugestaltung des Bildungswesens. Die angeschlagene Staatskasse -