Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - BESZÁMOLÓK - Kerényi Ádám: A történelmi egyházak és a holokauszt Csehszlovákiában és Magyarországon, 1938-1945

A történelmi egyházak és a holokauszt Csehszlovákiában és Magyarországon 119

tölt be a szlovákiai esetekhez képest. Jakab Attila Óbudával foglalkozó előadása során bemutatta, hogy az 1944. áprilisi összeírás szerint az óbudai zsidó anyahitközség kb. 3600 lelket számlált. Ebben a budai kerületben állt a híres Goldberger Textilgyár, amely esetében ifj. Horthy Miklós volt a gyár igazgatótanácsának egyik tagja. A gyár operatív vezetője, Goldberger Leó 1932-ben a felsőház tagja lett, a mauthauseni munkatáborban vesztette életét 1945-ben. A vidéki zsidóság deportálásával párhuzamosan folyt a budapesti zsidóság összeköltöztetése. A polgármester által eredetileg meghatározott 229 ház helyett mindössze 116 csillagos házba költözhettek össze a zsidók június 24-ig. Óbudán ez főképpen a Vörösvári és a Bécsi úton, a Pacsirtamező, a Szőlő és a Lajos utcában, valamint az Ürömi úton elhelyezkedő házakat jelentett. A zsidómentésben főképpen az Óbudai Szent Alajos Szalézi Rendház emelkedik ki, ahol elsősorban azok kaptak menedéket, akiknek az óbudai téglagyári gyűjtőtábor felé menet sikerült megszökniük. 1944. november 6-tól kezdődően a gyűjtőtáborként szolgáló óbudai téglagyárakban összeterelt zsidók köréből napi 2000 embert indítottak útnak gyalogmenetben Hegyeshalom felé. A szaléziak mellett még a Koncz házaspár vett részt aktívan a mentésben, akik 1997-ben kapták meg a „Világ Igaza” kitüntetést. Az óbudai hitközség 1958-ig állt fenn önállóan, köszönhetően annak, hogy vezetője, Neumann József rabbi túlélte a vészkorszakot. Mára azonban az egykor virágzó és számottevő nagyságú óbudai zsidó közösség szinte nyomtalanul eltűnt.

Gárdonyi Máté A veszprémi zsidóság sorsa 1938-1944 között - a püspöki rendelkezések és a helyi katolikus sajtó tükrében című előadásában elhangzott, hogy Veszprémben a zsidóság gettóba zárása 1944. június í-jén történt, 577 zsidót érintett. A haláltáborokból és a munka- szolgálatból hazatértek száma 1946-ban 106 volt, az 1949. évi népszámlálás Veszprémben 84 izraelita vallásút talált. Az előadó részletesen tárgyalta a helyi deportálások után tartott veszprémi „nyilas mise” kérdését, s abban Mindszenty József püspök szerepét. Az alábbi felhívás került nyilvánosságra a deportálásokat követő napon: „Testvérek és Nemzettestvérek! Az isteni gondviselés kegyelméből ősi városunk és vármegyénk megszabadult a nemzetrontó zsidóságtól. Nemzetünk évezredes történelmében sokszor volt már felszabadulás, de egyik sem volt ilyen nagyjelentőségű a nemzet életére, mert semilyen (!) fegyveres vagy politikai idegen hatalom nem tudott annyira erőt venni rajtunk, mint amennyire a zsidóság mérgező gyökerei elburjánoztak nemzetünk testében-lelkében. - Őseink példájára a felszabadulásért köszönetünk- kel ahhoz járulunk, aki nemzetünket a mélységből sokszor kiszabadította: Istenünkhöz. Jöjjetek el június 25-én fél 11 órakor a Ferencrendi- ek templomában tartandó hálaadó szentmisére. A Nyilaskeresztespárt veszprémi szervezete.” Az előadó beszámolt arról, hogy a tervről értesülve Mindszenty két feltétellel hozzájárult a mise megtartásához: a nyilasok nem lehetnek egyenruhában és a mise végén nem énekelhetik el a Te Deum hálaadó himnuszt. A nyilasok a dolgok logikájából követ-