Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Benkéné Jenőffy Zsuzsanna: A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 1918-1922 között

A győri egyházmegye papságának helyzete az Ausztriához csatolt területen 73 kai nem értett egyet, ezért azonnal utasította Kvassay Lászlót, a szentszéki követség ügyvivőjét, érje el a Szentszéknél, hogy e terü­let élére ne apostoli kormányzót nevezzenek ki, hanem oldják meg a kérdést a győri és a szombathelyi egyházmegye egy-egy nyugat­magyarországi papjának segédpüspökké való kinevezésével, ugyan­is Bánffy vélekedése szerint egy osztrák egyházi elöljáró apostoli kormányzóvá való kinevezése nagy méltatlankodást váltana ki a magyar közvéleményben. Kvassay intézkedése nyomán a kérdést elhalasztották, s Nyugat-Magyarország egyelőre a győri és a szom­bathelyi püspökök egyházi joghatósága alatt maradt a velencei egyezmény, illetőleg a területnek Ausztria által november 12-én megkezdődött birtokbavétele után is. Nyugat-Magyarország Auszt­riához való csatolását azonban a velencei egyezménnyel elismerte a magyar kormány, s a soproni népszavazás után véglegesen elvágta székhelyeiktől a győri és a szombathelyi egyházmegye nyugat­magyarországi plébániáit.6? 3. A győri egyházmegye papságának helyzete 3.1. Az Ausztria-párti agitátorok hatása Bár a Győri Egyházmegyei Levéltár forrásaiból az derül ki, hogy az elcsatolandó terület papsága inkább Magyarország törekvéseit pártolta, valójában rendkívül vegyes érzelmekkel fogadták a politikai helyzet megváltozását. A zűrzavart tetézte a politikai agitátorok egyre szélesebb körű működése, ezáltal a nemzetiségi ellentétek erősödése. Keszler Antal pomogyi plébánost hiányos némettudása miatt, a nemzetiségi miniszter közbenjárására helyezte át 1919. november 13-án Fetser püs­pök a magyar lakosságú Csapodra, hogy ezáltal a helyi elégedetlenséget megszüntesse.67 68 Békeffy István nezsideri plébános már 1918-ban konf­liktushelyzetbe került városa német lakosainak egy részével. Bár a plé­bánost hívei szerették, Wolf Károly, a helyi gyógyszerész komoly ma­gyarellenes agitációt folytatott, s rágalomhadjárata nem kímélte a magyar nemzetiségű plébánost sem. 1918 végén Békeffy elhelyezését kérte „a német nemzeti tanács elnökétől [ti. Wolf Károlytól] személyes bosszúból eredt injúria” miatt. „Személyemnek a községből való eltávo­lításával Wolf úr mást sem akar elérni, minthogy ő legyen az egyetlen úr, és a politikában diktálhasson azon átlátszó célzattal, hogy a Ma­gyarországtól való szakadást előkészítse” - írta a plébános. Békeffy szerint Nezsiderben olyan magyarellenes hangúlat uralkodott, hogy az utcán alig volt tanácsos magyar szót kiejteni, és a tanítóknak is bűnül rótták fel, ha az iskolában csak egyetlen magyar szót is mondtak. Wolf Károly pedig azért intézett támadást a plébános ellen, mert Békeffy a zárdaépület kibővítésekor a homlokzatról a régi német feliratot építé­szeti okokból eltávolíttatta, megakadályozta Wolf indítványát, hogy a takarékpénztárban a magyar üzleti nyelv helyére a német lépjen, és megengedte, hogy az egyik tanterem ajtajára az legyen kiírva, hogy 67 Salacz, 1975. 132. p. 68 Schmidt, 2009.408. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom