Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva: A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban
A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban 3 "7 szony kínálta, hogy má’ csak azért is elfogadtam.” Bizalmát tovább növelte, hogy az amulett „remek szolgálatot” tett krízishelyzetben: „Aztán gyütt a golyóbis, mint a záporeső [...] Jobbra is, balra is, elől, hátul hullottak az embörök, mint a lég}'” - azonban a történet mesélője sértetlen maradt.21 Az áttérések visszaszorításának és a lelki szükségletek ellátásának alkalmas eszközei lehettek volna (illetve, amikor a terjesztés sikerrel zajlott: voltak) a különböző, frontra szánt imádságos füzetek, vallásos tartalmú lapok. Annak ellenére, hogy megfelelő mennyiségben történő kiadásuk és terjesztésük fontosságát sokszor hangsúlyozták, megjelentetésük és szétosztásuk sosem volt zökkenőmentes. „Mindjárt előre megmondom, hogy iratok kellenek, olvasnivalók a sebesülteknek” - szögezte le cikke legelején Kájel Endre tábori lelkész 1915-ben. Miután minden, rendelkezésére álló iratot szétosztott, a konventhez fordult utánpótlást remélve, kérését azonban (lévén nem ő volt az egyetlen igénylő) nem tudták rögtön teljesíteni, az újbóli kiküldés folyamata hosszan elnyúlt.22 Amennyiben nem készlethiány okozott problémát, adódott más nehézség. A konventi iroda még 1916-ban sem volt birtokában a szolgálatot teljesítő lelkészek tábori postacímeinek, melyekre elküldhette volna az ekkor épp bőségesen rendelkezésre álló olvasmányokat. Ezért felhívást tett közé a PEIL hasábjain, melyben kérte „az esperes urakat, a tábori lelkészeket itthon helyettesítő lelkész urakat és a tábori lelkészek hozzátartozóit,” hogy „úgy a harcztéren, mint a kórházakban működő tábori lelkészek nevét és pontos postaczímét (szolgálati beosztását, csapattestét és tábori postaszámát) a konventi irodával (Budapest, VII., Abonyi-utcza 21. sz.) közölni szíveskedjenek”.2^ Az év végén a konvent újabb felhívást közölt: egy leendő katonaújsághoz keresett munkatársakat. A feladatra elsősorban tábori lelkészek jelentkezését várták. Az indoklás szerint azért, mert nekik állt leginkább érdekükben egy munkájukat segítő kiadvány létrejötte, melynek hasábjain a tábori lelkészi szolgálatról szóló beszámolóknak, emlékezéseknek is jutott volna hely.2« A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, 1917 januárjában a PEIL már a Református Katonák Lapja névre keresztelt újság megjelenését ünnepelte. A katonaújságból az első számának kiadását hírül adó cikk közléséig 20.000 példányt nyomtattak ki. Ingyen férhettek hozzá a tábori lelkészek és mindazok, akik a katonák körében lelkigondozói feladatokat teljesítettek.^ Az újság szerkesztési feladatait kezdetben Baltazár Dezső püspök és Kováts István teológiatanár végezte. 1917 tavaszán még azt remélték, a kiadás költségeit a hívek és az egyházkerületek segítségével tudják majd fedezni. (Az első 21 Marjay KÁROLY: Kórházi tapasztalatok. In: PEIL, 1915. január 31. 51-52. p. 22 Kájel ENDRE: A sebesültekről. In: PEIL, 1915. szeptember 26. 459-460. p. 23 Tábori lelkészek postaczímét kérik. In: PEIL, 1916. január 23. 44. p. 2<i Felhívás a tábori lelkészekhez! In: PEIL, 1916. november 26. 573. p. 25 Református Katonák Lapja. In: PEIL, 1917. január 21. 28. p.
