Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva: A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban
58 Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013) szám megjelenése a közigazgatási alap támogatásával valósult meg.26) 1918-ra azonban, dacára az adományoknak, a nyomdai költségek növekedése miatt az újság léte veszélybe került.2? További problémaként említendő a református felekezetnek az evangélikussal való összemosása is. Ez egyrészt az adminisztrációt, másrészt a lelkészi kinevezéseket nehezítette. A tábori lelkészként szolgáló László Levente említi, hogy szolgálati helyén sokszor még a hivatalos szervek sem tudtak különbséget tenni az evangélikus és a református felekezet között, ez pedig a halotti bizonyítványok pontatlan kitöltéséhez vezetett. A hatóságok ugyanis a reformátusokra, mint helvét hitvallású evangélikusokra hivatkoztak. Ennek oka, mint arra László Levente felhívta a figyelmet, az lehetett, hogy a református egyház több alkalommal is nevet változtatott, először „helvét hitvallású evangélikus, majd evangélikus református, végül református” lett az egyház hivatalos megnevezése.28 Néhány héttel László Levente írásának megjelenése előtt Baltazár Dezső és Barabás Samu már érintette a kérdést, mivel úgy vélték, a két felekezet közti különbségtétel hiányának a lelkigondozás látja kárát. „Méltóztassék a konventi elnökségnek felvilágosítani a hadügyminisztériumot, hogy a magyar református egyház és a magyarhoni ág. hitv. egyház két külön jogi egyház, tehát a tábori lelkésszé kinevezéseknél a számarányuk külön veendő tekintetbe” - kérték jelentésükben az illetékeseket.2? Bár a fent bemutatott főbb nehézségek végigkísérték a református tábori lelkészet első világháborús történetét, a kisebb-nagyobb sikerek sem maradtak el. Ilyenek voltak a bizonyos periódusokban sikeres újságkiadások, a saját tábori lelkészet feletti ellenőrzés megszerzése, a lelkészek számának fokozatos növelése. Mindezek ellenére a református katonai lelkigondozás működésképtelen lett volna azok nélkül az önként jelentkező vagy behívott lelkészek nélkül, akik egészségük, életük kockáztatásával még háborús körülmények között is teljesíteni kívánták hivatásukat. Szolgálatuk elismeréseként 1917-ig hárman kapták meg a Ferenc József-rend hadidíszítményes lovagkeresztjét, mintegy harmincán II. osztályú lelkészi érdemkeresztet, három fő Signum Laudist, egy lelkész koronás arany érdemkeresztet, s egy-egy tábori lelkész nagy, illetve kis ezüst vitézségi érmet kapottá0 Végezetül, mintegy üdítő érdekességként, álljon itt a témához kapcsolódóan néhány sajátos hangvételű történet Marjay Károly tollából. Annak ellenére, hogy a tábori szolgálatot teljesítő lelkész bizonyára egyik bemutatott kalandját sem találta humorosnak, beszámolója a legszórakoztatóbb esetek gyűjteménye. Maijaynak ugyanis nem a tábo26 Degenfeld-Kenessey-jelentés. - DREK RL Konvent-jkv., 1917-1918.15. p. 27 Haypál Benő: Felhívás! In: Dunántúli Protestáns Lap, 1918. február 17. 37-38. p. 28 LÁSZLÓ levente: Néhány közérdekű adat. In: PEIL, 1915. október 3. 475. p. 29 Baltazár-Barabás-jelentés. - DREK RL Konvent-jkv., 1915-1916. 307. p. 30 Degenfeld-Kenessey-jelentés. - DREK RL Konvent-jkv., 1917-1918.14. p.
