Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva: A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban
A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban 53 Érdekes, már-már rendhagyónak számító indoklása miatt a behívást szorgalmazó esetek példájául kívánkozik Rúzsa József lelkész 1915-ben írott levele. A tábori szolgálatot készséggel vállaló Rúzsa azzal érvelt kinevezése mellett (mint soraiból kitűnik, nem először igyekezett behívását elérni), hogy családos vagy egyéb személyes okból bevonulni nem kívánó kollégáival ellentétben neki senkije nincs, akit hátrahagyna, pusztán egy „züllött gyülekezete”: „Meggyőződésből mondom, hogy az én híveimre sokkal gyümölcsözőbb lenne, ha az én behívásom sikerülhetne, mintha itt vagyok közöttük s ismert, régi időkből származó részvétlenségük engem is csüggeszt.” Talán sosem derül ki, vajon a javíthatatlan gyülekezet tényleg annyira kiábrándító volt-e, hogy Rúzsa a tábori szolgálatban látta meg hivatása egyedüli kiteljesedési lehetőségét, vagy megengedett magának némi túlzást annak érdekében, hogy a frontra kerülhessen. Néhány sorral később ugyanis tagadni sem akarta lelkesedését: „Másrészről a magamforma fiatalember, könnyű megérteni, hogy vágyik olyan helyzetbe kerülni, hol minden erejére szükség van.”6 * Kívánsága valószínűleg meghallgatásra talált, ugyanis a Református Egyetemes Konvent 15/1917-es határozatának első számú mellékleteként közölt tábori lelkészi névsorban már megtalálható a neve.7 Az önként jelentkezők elkötelezettségét példázza Tóth Bálint lelkész esete, aki bár saját megítélése szerint sem rendelkezett a tábori lelkészi szolgálathoz szükséges fizikai kondícióval, 1915-ben a hadügyminisztériumnak írott levelében készséggel ajánlotta magát kórházi szolgálatra. A kifogástalan stílusban megfogalmazott levél vonatkozó sorai a következők: „Legalázatosabb kérelmemnek a kórházi szolgálattételre vonatkozó részét azon legtiszteletteljesebb kijelentéssel bátorkodom támogatni, hogy az időjárás viszontagságaihoz eléggé hozzá nem edződött szervezetem a tábori szolgálat nehézségeit nem bírná, ellenben a tartalékkórházak sebesültjeinek és betegeinek lelki gondozásával s az azokban teljesítendő lelkészi funkciók végzésével hazámnak és nemzetemnek üdvös szolgálatot tehetnék.” A harminchárom éves fiatalember (1882-es születési dátumát gondosan közölt adataiból tudhatjuk) azzal is igyekezett behívása fontosságáról meggyőzni a levél címzettjét, hogy említést tett róla: tudomása szerint a tartalékkórházak nélkülözik leginkább a református tábori lelkészeket.8 Utóbbi felvetéshez kapcsolódva egy rövid kitérő erejéig érdemes megemlíteni a PEIL két cikkét, melyek szerzői (E. Szabó Dezső és Gödé Lajos) épp azt feszegetve bonyolódtak igen heves vitába, vajon a harctéren vagy a kórházakban van-e nagyobb szükség a lelkészekre. Sőt, egy kényesebb kérdésig is eljutottak: melyik feladatkör végzői érdemelnek nagyobb elismerést? A kórházi lelkészként tevékenykedő E. Szabó Dezső érthető okokból saját munkája mellett foglalt állást, erre a posztra 6 Rúzsa József levele. Tolnanémedi, 1915. május 20. - DREK RL A/i b. 165/1915. i 1. sz. melléklet; a 15/1917 sz. határozathoz - A tábori lelkészi szolgálatot teljesítő ref. ' lelkészek névsora. 1914-1917. - DREK RL A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventjének jegyzőkönyve (továbbiakban: Konvent-jkv.), 1917-1918. 206. p. 8 Tóth Bálint levele. Szeremle, 1915. január 27. - DREK RL A/l. b. 165/1915.
