Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva: A református katonai lelkigondozás nehézségei az első világháborúban
54 Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013) szerinte több lelkész kinevezése lett volna szükséges. Továbbá úgy gondolta, a kórházaknál tevékenykedők nagyobb terhet cipelnek, fizetésük és megbecsültségük ellenben alacsony, nem úgy, mint a harctéren szolgáló kollégáké, akiket akkor is jobban értékelnek, „ha hetekszámra egyebet sem csinálnak, mint a postát czenzurázzák.”? Kollégája, Gödé Lajos harctéren szolgáló lelkész nem ment el szó nélkül az olvasottak mellett, s E. Szabóhoz címzett válaszában azt hangsúlyozta, hogy milyen etikátlannak tartja a másik lelkész szerinte jogtalan kritikáját. Csípősen megjegyezte: „én sem kaptam azt, a miért ő felsír s a mit öt prédikácziójáért valóban a legnagyobb mértékben megérdemel, t. i. kitüntetést.” Arra is rámutatott, hogy a harctéren szolgálók munkakörülményeiben semmi irigylésre méltó sincs, sőt... „Sohasem felejtem el azt az ebédet, a melynek madártávlatból Okos Gyula kedves barátom is tanúja volt. Még le sem ültünk az asztal mellé, mikor az ellenségnek egyik ütege a körzetünkbe talált és leadott valami 20 gránátot. A robbanástól izzó vasszilánkok lábainkhoz hullottak.”9 10 A fontosság kérdésében állást foglalni nem volna szerencsés; bizonyára egyik beosztás sem mellőzte a nehézségeket, és mindegyik másfajta rátermettséget kívánt. Erre következtethetünk Baltazár Dezső püspök és Barabás Samu esperes 1915-ben kelt, a konvent elé terjesztett jelentéséből is: „Más testi szervezetet és más lelki berendezettséget igényel a harcztéri és a kórházi lelkészi szolgálat. Ritka egyén egyesíti magában a mindkettőre való alkalmatosságot.” Baltazár püspök és Barabás esperes a fizetés kérdésében is minden részrehajlás nélkül tett javaslatot. Úgy vélték, legjobb volna, ha a harctéren szolgáló és a kórházakban tevékenykedő lelkészek fizetését egységesítenék. „Jelentősége, veszélye mindkettőnek ugyanaz. Drága kórházvárosokban van oly nehéz a megélhetés, mint a harcztéren, ahol a lelkész különben katonai élelmezést is kap.”11 Bizonyára a lelkészhiányra vezethető vissza a katolikus térítések problémája, mely a háború alatt szintén jelentős kihívás volt a református katonai lelkigondozás számára. A PEIL-ben cikkeivel többször jelentkező E. Szabó Dezső 1914-ben arról írt, hogy a „katholikusoknak, saját bevallásuk szerint (Alkotmány 210 sz.), 1000 tábori lelkészük van.”12 A tábori lelkészet témájával behatóan foglalkozó Varga A. József szerint a közös hadseregben szolgáló katolikus tábori papok száma a háború második évében 1615 volt, egy évvel később, 1916-ban pedig 2400-ra növekedett. Varga azonban felhívja rá a figyelmet, hogy a szóban forgó papok nem szolgáltak folyamatosan, s a tényleges tábori 9 Részlet egy levélből. In: PEIL, 1915. augusztus 8. 380. p. (E. Szabó Dezső leveléről van szó.) 10 Gödé Lajos: Levél a szerkesztőhöz. In: PEIL, 1915. szeptember 26. 460-462. p. 11 Dr. Baltazár Dezső püspök és Barabás Samu esperes jelentése harcztéri utjokról, 1915. szeptember 15. 2. sz. melléklet a 37. sz. határozathoz, (továbbiakban: Baltazár- Barabás-jelentés.) - DREK RL, Konvent-jkv. 1915-1916. 306-307. p. 12 E. Szabó Dezső: Sebesült katonák lelki gondozása. In: PEIL, 1914. november 1. (továbbiakban: E. Szabó, 1914.) 625. p.