Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Misák Marianna: Zsarnay Lajos rövid életrajza

44

Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013)

felsős, és valamivel több mint 100 középiskolai tanuló érkezett vissza a kollégiumba, részben pedig a szabadságharc miatt megromlott rend is nehezen állt helyre.32 Nehezítette az iskola és a diákság életét a várost megszálló katonaság jelenléte is, akiknek egy részét a Kollégium szomszédságában lévő majorságban szállásoltak el, nem kevés feszültséget okozva ezzel a diákokban. Szinte alig kezdődött meg az oktatás, mikor az iskola 1850 elején újra elnéptelenedett. Kiváltó oka a helyőrség parancsnokának kijelentése volt: „Nem szeretnék most deák lenni, mert észre sem veszik az urak, amikor körülfogjuk az iskolát és az ifjakat mind elfogjuk katonának.” A tanítás csak márciusban indult újra. A következő tanév megkezdése talán még sokkal vészterhesebbnek bizonyult. Az akkori rektor, Gortvay János így jellemezte a kialakult helyzetet: „Főiskolánk felett ismét vészes fellegek tódultak össze, sújtó villámokkal terhelve - s már meg is dördült a borúság.”33 A vészt jósló jövendölés bekövetkezett, mikor az iskola arra kényszerült, hogy volt honvéd diákjainak névsorát az illetékesek felszólítására kiszolgáltassa. Erre azonban mégsem került sor, mivel az adatok összegyűjtésének elodázásával sikerült annyi időt nyerni, hogy a következő évre már a lista beküldése elvesztette aktualitását. Úgy tűnt, hogy minden rendeződött, a diákok létszáma megnövekedett, a megszakadt rend helyreállt. De a „vészes fellegek” korántsem oszlottak el, sőt az iskola még súlyosabb politikai és gazdasági problémák elé nézett.

Haynau - bár maga is református vallású volt - meg volt arról győződve, hogy a forradalomért, és az egész kialakult helyzetért a protestánsok, ezen belül is a kálvinisták a felelősek, ezért mindent megtett felkutatásuk és megbüntetésük érdekében. Első intézkedései a vezetőket sújtották. Agyonlövette azokat a lelkipásztorokat és tanítókat, akikre rá tudta bizonyítani, hogy támogatták a szabadságharc ügyét.34 Haynau intézkedései egyaránt sújtották mind a protestánsokat, mind pedig a katolikusokat. A római katolikus püspökök éppen úgy szenvedtek bebörtönzést, mint a protestánsok.35

Haynau már 1849. júniusában megkezdte a lelkészek kivégzését. A Kollégiumban végbemenő eseménysorozat része volt ezeknek az intézkedéseknek. Mindez nemcsak az országot, de minden egyházkerületet új helyzet elé állította. Bár mindenki az udvar irgalmában bizakodott, hiszen mind Anglia, mind pedig az orosz cár kegyelmet javasolt, továbbá „ezreket nem ölhetnek meg” - ez azonban hiú ábrándnak bizonyult. A protestáns egyházak is reménykedtek, hogy a régi úton haladhatnak tovább, megmaradhat autonómiájuk. Minden vélt vagy várt remény szertefoszlott, mikor Haynau - élve az uralkodótól kapott hatalmával - * 33 34 35

32 Barcza JÓZSEF: A Kollégium története 1849-től 1919-ig. In: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981. (továbbiakban: Barcza, 1981.) 156. p.

33 SRKTGyL, B LXX1. 32,381.

34 BÍRÓ SÁNDOR - Bucsay Mihály - Tóth Endre - Varga ZOLTÁN: A Magyar Református Egyház története. (1949) Sárospatak, 1995. (továbbiakban: Bíró-Bucsay-TÓTH- Varga, 1995.) 329. p.

35 CSOHÁNY, 1979. 66. p.