Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabadi István: A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata a 18. században

34

Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013)

spectablem Dominum curatorem Michaelem Dobozy; institutum illud prorsus esse impracticabile, ne ein effectum deduci inscia Regia majestate posse.”12 13 14 *

Zoványi György 1758-ban, 101 évesen hunyt el.'3 Püspök utódai (Vecsey János - 1763, Tatai Csirke Ferenc - 1765, Szilágyi Sámuel -1785, Szatmári Paksi István - 1791) minden szempontból úgy működtek, úgy igazgattak a szilágyi egyházmegyében, mint a többi tractusban, 1767- ben és 1786-ban canonica visitatiot tartottak, válóperes ügyekben hozott egyházmegyei ítéleteket semmisnek mondtak ki, megfenyítettek iskolamestereket, intézkedtek a lelkészektől megtagadott dézsma ügyében, az agentiális pénztárba alamizsnagyűjtést rendeltek el, és 1788- ban felfüggesztették Szilágyban, ahol addig egyedüliként megmaradt, a Zoványi-féle kánonok használatát.1^

Az első igazi törést a tiszántúli kerület és a szilágyi tractus között mégis egy divortiális ügy hozta, amely során ki más, mint Zoványi superintendens már korábban emlegetett kedves nótáriusa, a zsibói lelkészségben szolgáló József fia, ekkor már szilágyi esperes, szállt szembe a kerület akaratával.^

Történt, hogy egy Pataki Nagy András nevű, amúgy Püspökibe való atyafinak a felesége úgymond megszökött az urától, s miután Pataki Nagy András láttamozott levelek sorával igazolta, hogy feleségét évek óta nem találja, pedig 1761 óta kereste fél Erdélyben és az egész Észak- Partiumban, kérte Zoványi József esperestől a válás kimondását. Miután ez megtörtént, Pataki Nagy hamar meg is nősült, gyermeke is született, csakhogy 1767-ben előkerült az első feleség, aki a Szabolcsban lévő Kemecsén élt egymagában (Pataki Nagy nyilván ott nem kereste, ahol éppen volt), méghozzá igen tisztes életet, ahogy ezt a kemecsei lelkész is igazolta. Pataki Nagy Andrást bigámiáért be is zárták a somlyai várba, onnan írta leveleit a tiszántúli superintendentiához a válás érvényességének kimondását kérve. Amit meg is tett volna talán a kerület, ha nem Zoványi József az, aki a második házasságra engedélyt adott, így aztán magát Zoványi esperest háromszor idézték be a kerület elé 1768 és 1770 között, ő azonban egyszer sem jelent meg a fegyelmi tárgyaláson.

Erre maga Wesselényi Ferenc erdélyi főgondnok biztatta a zsibói lelkész-esperest, aki az első, Pérben tartandó tárgyalás előtt, Drágból 1768. november 9-én kelt levelében a következőket írta Zoványi Józsefnek: „Tiszteletes Esperest Uram levelét, Debreczeni Tiszteletes

12 TtREL I.i.a.3. 304.

13 Életrajzához ld.: Tóth FERENC: A Helvétziai Vallástételt követő Túl a’ Tiszai Superintendentziában élt református püspökök élete. Győr, 1812. 162-165. P-i Szilágyi FERENC: Zilah történelméből. Pest, 1870. 39-44., 53-58., 69-78. p.; PETRI MÓR: Szilágy vármegye monographiája. VI. köt. H.n. [Bp.], 1904. 771-772. p.

14 ZOVÁNYI Jenő: A tiszántúli református egyházkerület története. Debrecen, 1939. (továbbiakban: Zoványi, 1939.)

13 TtREL I.i.b.l2i.és 127. (Zoványi József szilágyi esperes fegyelmi ügye, 1768.)