Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szabadi István: A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata a 18. században
A szilágyi (krasznai) egyházmegye és az erdélyi egyházkerület kapcsolata 35 Superintendens Uram Citatiójával egyetemben elvettem, mely Citatiot is Tiszteletes esperest uramnak ide zárva visszaküldöttem. Ami azon Citatiot nézi, arra teljességgel compareálni nem kell; hanem jó eleve Tiszteletes Superintendens Uramnak rotunde írja meg T. Esperes Uram, hogy híjában ne is fáradjon Peérbe, mert én parantsoltam, hogy a szilágyiak közül senki oda ne compareáljon.” Wesselényi arra is felhívja a figyelmet, hogy Közép-Szolnok és az egész Szilágy Erdélyhez lett csatolva, így az erdélyi kormányszervektől és az erdélyi főkonzisztóriumtól függenek. A tiszántúli püspök emiatt matrimoniális ügyeket nem tárgyalhat, így felesleges is Pérben azokat szóba hozni. Korábban is csak azért vették figyelembe - valamennyire szabad akaratukból - a szilágysági papok a debreceni superintendentia szavát, mert annak feje egyben szilágyi esperes volt, tudniillik Zoványi György.16 Zoványi József meg is írta a levelet püspökének Debrecenbe, nem ilyen részletességgel, csak közölte, hogy az erdélyi superintendentia helybenhagyta Pataki Nagy András ügyében hozott döntését, s őt ne fenyegessék, terminusokat se szabjanak neki. Pérben 1769 januárjában tehát megtartották a generalis synodust a tiszántúliak, ismertették Wesselényi Ferenc levelét, és úgy döntöttek, hogy be kell várni az erdélyi kerület nyilatkozatát. Közben Lázár János gróf, az új erdélyi főkurátor márciusban levelet írt Debrecenbe a superintendensnek, kérve, hogy legközelebb, ha generális synodust tartanak az Erdélyhez tartozó vármegyékben, arról előbb a főkonzisztóriumot értesítsék, kérjék meg engedélyét, s fogadják küldötteiket is, valamint Erdélyben az erdélyi egyházi törvények szerint járjanak el.1? [SzilágyjNagyfaluban kerül sor aztán arra az ülésre, 1769 júliusában, amelyen az erdélyi küldöttek jelenlétében megfosztják hivatalától Zoványi Józsefet, amely megfosztás ellen az erdélyiek sem tiltakoztak, mert minden bizonnyal kellemetlen volt nekik a renitens esperes személye, akinek cselekedeteit nemigen lehetett kiszámítani. Kérték a tiszántúliak Zoványi Józseftől azt is, hogy adja át az egyházmegye iratait a superintendentiának. Az iratok átadását Wesselényi Ferenc maga tagadta meg, s ezért a kerület kérte ez ügyben az erdélyi főkonzisztórium állásfoglalását.18 Szebenből 1769 augusztusában érkezett meg a levél Lázár János és Teleki László aláírásával, melyben szemére vetik a kerületnek, hogy Tasnádra Debrecenből vittek iskolamestert, pedig az a Kolozsvári Kollégium beneficiuma volt, felróják, hogy a szilágyi papoktól taksát szednek, és némely szilágyi fundusok jövedelméből részt kívánnak a debreceniek. Mindezekre hivatkozva úgy döntenek, hogy a jogbiztosító iratokat tartalmazó levelesláda maradjon csak Zsibón, „Sibóról meg ne mozdíttassék”.1? Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Debrecennek megmarad a szilágyi esperes beiktatásának a joga. Jóllehet nem zárkózik el a kerület attól, 16 TtRELI.i.b.121.3. 17 TtRELl.i.b.127.45. 18 TtRELi.i.a.5.19. 18 TtREL I.i.b. 127. 51.
