Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szuly Rita: A győri Congregatio Agoniae Christi tevékenységének és társadalmi szerepének vizsgálata az 1743 és 1753 közötti időszakban

18

Egyháztörténeti Szemle XIV/4 (2013)

körében, részben azokon kívül valósult meg igen változatos formákban.26

Szervezeten belüli formáját mutatják például a számadáskönyvek „Pauperes” kiadási tételei. A magyar tagozat az 1753-as évben, tíz hónap alatt igen jelentős összeget: 18 forint 27 krajcárt fordított erre a célra. Ez havonta l forint 13 krajcártól 3 forint 37 krajcárig terjedő összeget jelentett, kivéve november és december hónapot, amikor is „Expositum nihil est”. Azt sajnos nem jelzi a számadáskönyv, hogy pontosan milyen formában került ez a pénz az arra rászorulókhoz.2? Szervezeten kívüli jótékonykodásnak egyik formája az egyéni alamizsnálkodás. Erre példát Truffa Éva 1754. évi végrendeletéből tudunk hozni, aki úgy rendelkezett, hogy a különböző kongregációkra hagyott jelentős összegeken túl „Halálom után az szegéneknek osztassanak ki 14 forintokat.”28 29 * * * Megjegyzendő azonban, hogy az 1743 és 1753 között keletkezett végrendeletek alapján összeállított, a 4. táblázatában szereplő kilenc végrendelkező közül, akik valamely jezsuita kongregáció számára adakoztak, senki másnál nem jelenik meg ilyen vagy ehhez hasonló rendelkezés.

A társulatok az összegyűlt pénzadományokat a jótékonykodás mellett a barokk körmenetek méltó és kellőképpen díszes megtartására vagy a templom oltárainak díszítésére is felhasználhatták. Nem egyszer előfordult, hogy szentképet nyomtattak vagy szobrot állíttattak. De jelentős összegeket áldoztak a körmeneteken egyre nagyobb számban megjelenő zenészekre, énekesekre. Az Agonia társulat magyar tagozata 1743-ban 3 forint 75 krajcárt költött a zenészekre összesen a bácsai és lébényi búcsújárás alkalmá- val.29 Úgy, hogy a bácsai zarándoklat összes egyéb kiadása 95 krajcár volt, a lébényié pedig 2 forint 8 krajcárt0 A német tagozatnak a győri Kálvária hegyre vezetett körmeneténél először csupán 1746-ban említ zenészeket, 1 forint 30 krajcárért. Innentől kezdve azonban minden évben jelen vannak, s a növekedő kiadási tételből azt a következtetést is levonhatjuk, hogy idővel a számuk is nőttA1

Az Agonia társulat kultúrapártolói tevékenységéhez sorolható a végrendeletekben is megjelenő felajánlások sora, melyeket templom, oltár vagy kápolna építésére szántaké2 Illetve ide tartozik a társulat nyomtatványkiadói tevékenysége is. Erre példaként egy eddig ismeretlen kiadványt

26 Tüskés Gábor - Knapp Éva: Vallásos társulatok Magyarországon a 17-18. században. Bp., 1992. (Különlenyomat a Néprajzi Látóhatár 3-4. számából.) 30-32. p.

Rationes Congregationum... 1720-1773.1745.

28 Végrendeletek másolati könyve 2. köt. - Győr Város Levéltára, (továbbiakban: GYVL) IV. A. 1056/2/cl. 127.

29 Bácsa község a 18. században Győr vármegyéhez tartozott, ma Győr része a város északi felén. Lébény Szent Jakab-temploma a középkor óta zarándokhely.

3° Rationes Congregationum... 1720-1773.1743.

3' Rationes Congregationum... 1721-1784.1746.

32 Ilyen volt például Horváth Katalin 1746. augusztus 19-i végrendelete, aki úgy rendelkezett, hogy „harmadszor: Azon Ispitában [Magyar Ispita] csináltatandó oltárra hagyok húsz forintot”. Végrendeletek másolati könyve 1. köt. - GYVL. IV. A. 1056/1/cl. 135-