Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szuly Rita: A győri Congregatio Agoniae Christi tevékenységének és társadalmi szerepének vizsgálata az 1743 és 1753 közötti időszakban
A győri Congregatio Agoniae Christi tevékenységének és társadalmi szerepének vizsgálati 19 említenénk, mely 1750-ben jelent meg a győri Streibig nyomdában.33 A számadáskönyv 1750. márciusi kiadásai között szerepel a következő tétel: „Typographo pro libello noviter impresso cui titul. Hit nem hit atque Dominica Passionis Sodalibus distributo”. S az emellett szereplő tizenöt forinthoz még hozzáadódott hét: „Compactori pro eorundem libellorum compactura”.34 Az új könyv megjelentetése tehát huszonkét forintjába került a társulatnak. Ezt a kiadványt is egyértelműen az Agonia társulat kiadványai közé sorolhatjuk, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött példány címlapján ma is olvasható: „az Halálra vált Kristus Jesus Gyülekezetének költségével ki-nyomtattatott”. A Congregatio Agoniae Christi helye a társadalomban Amennyiben azokat a számszerű adatokat tekintjük, melyek Horváth József kutatásainak köszönhetően állnak rendelkezésünkre, úgy azt látjuk, hogy az 1740-es évek folyamán a végrendelkezők körében az Agonia társulat hasonló megítélés alá esett a városban működő többi szerzetesi gondozású kongregációval. A végrendeletekben szereplő kegyes hagyományok száma alapján ugyanis az 1741 és 1750 közötti időszakban, kongregációkra lebontva megelőzi az Agonia társulatot (2 kegyes hagyomány) a karmeliták két kongregációja (4-4 kegyes hagyomány), a jezsuiták magyar kongregációja (4 kegyes hagyomány), illetve a ferencesek Szent Ferenc magyar kongregációja (3 kegyes hagyomány). Igazán látványos változást az 1751 és 1760 közötti időszak hozott, amikor az összesen negyven végrendeletből tizenöt nevezte meg valamely jezsuita kongregációt, s ebből hét az Agonia társulatot. Hasonló arányt ebben a korszakban csupán a ferences rend magyar kongregációja ért el, ahol szintén tizenöt kegyes hagyományból hat került a kongregációhoz.35 Ha még egy lépést teszünk hátra, és az egész, 1780-ig terjedő időszakot tekintjük, akkor egyre jobban látszódik, ahogy a jezsuita kongregációk mind magabiztosabban birtokolják az első helyet: az összesen vizsgált száznyolcvan végrendeletből hatvanhárom említés vonatkozott valamely jezsuita kongregációra, s ezek közül harmincnégy az Agonia társulatra. Akkor, amikor a ferences kongregációk összesen ötvenhárom kegyes hagyományt kaptak, amelyből legnagyobb arányban a Szent Ferenc magyar kongregáció részesült (2o).36 Ezek az adatok azonban csupán azt mutatják, hogy azok a vagyonos emberek, akik nem ritkán több száz forintnyi vagyonról végrendelkeztek, miként kötődtek egyik vagy másik kongregációhoz. Tisztább képet kaphatnánk a városi lakosság szélesebb körének vélekedését illetően, ha rendelkezésünkre állna a társulat albuma, mivel azonban ezt a forrást nélkülözni kényszerülünk, ismételten a számadáskönyvek bizonyos tételei nyújthatnak támpontot. A német tagozat számadáskönyve nem nevezi 33 34 35 33 Hit, nem hit: a ki hiszen a Kristusban és nem hiszen a Kristusnak, nincs igaz hite / az Halálra vált Kristus Jesus Gyülekezetének [...] költségével ki-nyomtattatott. Győr, 1750. (Petrik. II. 132.) 34 Rationes Congregationum... 1720-1773.1750. március. 35 HORVÁTH JÓZSEF: Győri kongregációk a 18. század közepén. In: Népi vallásosság a Kárpát-medencében. III. Szerk.: L. Imre Mária. Pécs, 2000.160-170. p., 170. p. 35 Uo. 162. p.
