Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból
Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben 47 köröztettek a lelkipásztorok között. Több esperes úgy rendelkezett, hogy egyházmegyei küldöttséget válasszanak. Ezek feladata volt, hogy a lelki- pásztoroktól begyűjtsék a leveleket, és az egyházkerületi tanács számára összegezzék a papság véleményét és javaslatait. 4. Szemere terve 4.1. Reformjavaslatok a papok sorsának biztosítására Szemere munkája első részében először azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy miért változtatják a lelkészek olyan gyakran szolgálati helyüket. Ezzel ösz- szefüggésben elemezte az eklézsiák szabad meghívási és elbocsátási jogából fakadó káros következményeket és a budai kánonok ide vonatkozó részeit.32 A gyakori helyváltoztatás miatt a papi hivatal már nem bír eredeti méltóságával, az igazi tehetségek helyett egyre inkább azok választják foglalkozásul, akik a megélhetést szeretnék maguknak biztosítani. Ha a pap a szabad elbocsátási jog miatt túlontúl függ az őt eltartó gyülekezettől, akkor sem erkölcsi hatóerejét, sem függetlenségét nem tudja megőrizni, és puszta játékszere lesz híveinek. A szakma erkölcsileg fellazult, mert olyanok is megszerezhetik a képesítést, akik arra alkalmatlanok. Túl sokan várakoznak szolgálati helyre és felszentelésre, sokan tisztességtelen eszközökkel próbálnak szószékhez jutni, és a lelkipásztorok nincsenek biztonságban káplánjaik mellett. „Pótló s fóldozó szabályok e roszon nem segítenek, a javítás gyökeres legyen, mert a rosznak fészke mélyen fekszik” - úja.33 Javaslatait úgy foglalta össze hat pontban, hogy ne csorbuljon az eklézsiák régi hagyományú szabadsága, de helyre lehessen állítani a papi hivatal méltóságát: 3 32 Lelkészt hívni az egyházközség joga, de lelkészt elbocsátani a felsőbb egyházi szervek tudta és beleegyezése nélkül nem lehet. Az engedélyt a lelkész meghívására vagy elbocsátására alapos ok nélkül nem tagadhatják meg a felsőbbségek. Az elmozdított lelkészeket más egyházakba kell áttenni. Hogy az egyházak meghívási joga épségben maradjon, de a gyakori visszaéléseknek (hivatalvásárlás, befolyásolás, ármány, acsarkodás) is korlátot szabjanak, úgy határoztak: a meghívással az egyházközségek a korábban szokásos egy év helyett csak háromévente élhetnek. Az elbocsátásról az egyházmegyei tanácsot értesíteni kell, aki mindkét fél álláspontját megvizsgálja. Ha a szivek elidegenedésén kívül más ok nincs az elbocsátásra, akkor a hívek kétharmadának szavazatait kell összeszedni és az elbocsátást nem lehet megtagadni. Jóllehet a budai kánonok hivatalosan sosem emelkedtek törvényerőre, de az egyházmegyei rendszabásokban sokszor figyelembe vették azokat (IX. kánon 13. pont.). Forrás: Az 1791. évben Budán tartott nemzeti zsinatban hozott egyházi Kánonok. In: Sárospataki Füzetek, i860.1. sz. 60-62. p. 33 Szemere Bertalan’ terve egy papi özvegy ’s árva-tárról, és arrul: mikép lehet a’ pap’ sorsát biztosítani a reformátusoknál? Közli [MolnájR A[antal] református pap. Pest, 1840. (továbbiakban: SZEMERE, 1840.) 12. p.
