Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Pályi Kata Zsófia: Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben. Szemere Bertalan intézeti terve 1838-ból

Az egyházi özvegy-árva tár megalapítása a Tiszáninneni Református Egyházkerületben 39- a magyar politikai irodalom sajátos műfaja - meghozta számára a sikert és az Akadémia levelezői tagságát. Útleírása saját korában elsősorban politikai hasznossága miatt volt népszerű, de tudományos és szépirodalmi téren is nagy érdeklődést váltott ki7

Szemere Bertalan utazása során sorra látogatta a híresebb protestáns templomokat és iskolákat, és felkereste a reformáció emlékhelyeit is. Halléban járva a pietista August Hermann Francke (1663-1727) híres „árvaházát” tekintette meg, ahol számos magyar diák megfordult. Francke állítólag a következő feliratot helyezte el egy persely alá: „Ki világi jókkal bír, s felebarátját ínségben látja és szívét bezárja előtte, miként lehet azzal Istennek szerelme?” A perselybe egy asszony hét forintot adományozott, ebből az összegből indította meg Francke a szegények iskoláját, amely nemsokára a német tartományok egyik leghíresebb iskolakomplexumává alakult...8 Wit- tenbergbe éjszaka, esőben érkezett meg Szemere. Nem érzett fáradságot, inkább rendkívül izgatott volt, hogy ott lehet, ahol a reformáció szikrája kipattant. Luther szellemét elevenen érezte ódon szálláshelyén: „Mintha látnám Luthert, mint szögezi föl thesiseit az egyházajtóra...” - írta naplójába.« Többször megemlékezett azokról a kellemes órákról, melyeket valamelyik parókián vagy tanítói otthonban töltött.10 1836 novemberében meg akarta tekinteni Halberstadt híres lutheránus katedrálisát. Ekkor ismerkedett meg Friderikával, akinek apja volt a helyi egyházfi, édesanyja pedig egy falusi pap leánya. Friderika vezette végig Szemerét a templomban, kettejük megismerkedéséről és romantikus levélváltásukról lírai hangvételű történetben emlékezett meg.11

7

8

9

10 11

Fenyő István: A polgárosodás eszmevilága útirajzainkban 1848 előtt. In: Fenyő István: Két évtized. Tanulmányok és kritikák. Bp., 1963.111., 113., 116., 118., 124. p. A reformkori útleírók közé tartoztak többek között (zárójelek között munkájuk első megjelenési évével): Bölöni Farkas Sándor (1834), Szemere Bertalan (1840), Szalay László (1839), Pulszky Ferenc (1839), Trefort Ágoston (1840), Wesselényi Polixéna (1842), Gorove István (1844), Tóth Lőrinc (1844), Erdélyi János (1844-1845), Irinyi József (1846).

Szemere, 1845.1. köt. 38-41. p.

Szemere, 1845.1. köt. 44-45. p.

Szemere, 1845.1. köt. 77-81. p.

A Szép Friderika történetét később gyakran kezelték önálló egészként, és több Szemere-válogatásba is bekerült kidolgozottsága miatt. Szemere Friderikája és Johann Wolfgang Goethe ifjúkori szerelme, Friderike Brion személye között feltűnő a párhuzam. Friderike Brion (1752-1813) Johann Jakob Brion lelkipásztor leánya volt, aki a Strassburghoz közeli Sessenheim parókiáján nevelkedett. Goethe 1770 áprilisától 1771 augusztusáig jogot tanult Strassburgban, ekkor ismerkedett meg Friderikevel. A strassburgi időszak és a sessenheimi parókia meghatározó volt Goethe költővé válásában, sokan úgy vélik, ez a hely volt lírája igazi születési helye. A papleány és Goethe rövid ideig tartó kapcsolata sok művészt megihletett, emlékét több vers, festmény, grafika, sőt emlékmű is megőrizte. Am Grabe Friderike Brions. Gedenkworte zum 200. Geburtstag Friederike Brions von Hermann Wiedtemann, Friesenheim. Badische Heimat, 1953. 60-63. P-