Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hegyi Ádám: "Mit mondasz mindezekre te vallást tsúfoló!" Id. Ercsei Dániel (1744-1809) és a hitvédő irodalom
30 Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013) Csanády Györggyel több református lelkész is szimpatizált, mivel nyíltan támogatta a partiumi lelkészek nemesítésének ügyét;*6 Ezzel Csanády sikeresen elérte azt, hogy megosztotta a lelkészek táborát: a világiak hatalomszerzési tevékenységének megakadályozása helyett több lelkész azzal foglalkozott, hogy ők is nemességet kaphassanak.37 A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárában fennmaradt egy levél, amelyet Csanády Gyögy írt Benedek Mihálynak 1792. szeptember 18-án. Ebben a levélben Csanády azt kérte Benedektől, hogy Eresei Dánielt a keleti nyelvek tanítására hívják meg Debrecenbe: „Az Orientalis nyelvekre pedig ugyan miért hadjuk el T. Eresei Daniel Uramat, vagyis inkább miért hadják el Tisteletes Uramat mert itt valamennyi saecularis ekklesiai ember van mind arra tátja a száját. Ez az emberséges ember olly remenyseggel küldetett ki, meg tette a nagy munkát’^8 Ezek szerint a budai zsinaton történtek ellenére Eresei és Csanády is jó kapcsolatban voltak. Érdekes, hogy pont abban az évben, 1793-ban halt meg,39 amikor Eresei könyve megjelent, ezért van a Szent passió ajánlásában két Csanády is bihari főszolgabíróként megnevezve. A hazai kora újkori könyvkiadás történetében ismerünk olyan példát, amikor mezőváros vagy egy gyülekezet támogatta egy-egy nyomtatvány megjelenését. Például 1661-ben Szathmárnémeti Mihály disputációjában Szatmárnémetinek és Misztótfalunak köszönte meg - többek között — a mecenatúrát, és a magyar nyelvű bibliakiadásokban gyülekezetek is közreműködtek.**0 Vajon Eresei miért nem Mezőtúrról keresett támogatókat, hiszen egy nagy gyülekezetét vezetett. Erre a jelenségre Tóth Dezső is felfigyelt, de a kérdést megválaszolatlanul hagyta.**1 Mezőtúr ekkor Heves-Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott, és mezővárosi jogokkal rendelkezett.**2 Ez azt jelentette, hogy adóznia kellett földesurainak, és a földesúr kegyúrként a település vallási felekezetét is megváltoztathatta. Erre történtek is kísérletek, de egészen 1776-ig nem sikerült római katolikus gyülekezetei alapítani a városban. Ahogy fentebb is utaltunk rá, a református hívők végig megtarthatták nyilvános vallásgyakorlási jogukat. Sőt, a katolikus pap letelepedésekor a református lelkészek is kap- * 37 * 39 * * * 36 Keresztesi, 1882.307. p.; Révész, 1959.34. p. 37 Révész, 1959.150-152. p. 38 Csanády György levele Benedek Mihályhoz, 1792. szeptember 18. - TtREK Ms. R 585/30/i. 39 Keresztesi, 1882.374. p. *t° Csorba Dávid: Szatmárnémethi Mihály sárospataki disputájának tanulságai. In: Magyar Könyvszemle, 2011. 3. sz. 386. p.; Zvara Edina: „Az keresztyén olvasóknak” Magyar nyelvű bibliafordítások és -kiadások előszavai és ajánlásai a 16-17. századból. Bp., 2003. (Régi magyar könyvtár. Források.) 17. p. *u Tóth, 1941.1. köt. 262-263. p. 12 Bodoki Fodor, 1978.5. p.