Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Tamás Zoltán: Simon Mágus tanításának és a simonianizmus későbbi gyakorlatának etikai vonatkozásai Hiipolütosz Refutatio VI. könyv és a nag-hammadi "Magyarázat a Lélekről" (Ex. An.) alapján
Simon Mágus tanításának és a simonianizmus későbbi gyakorlatának... 7 már vélhetően gyakorolta az ellenkező neműek közötti „szabad szerelmet.” Később, amikor már a teremtést gonosz angyaloknak tulajdonították, megjelent a libertinizmus egy fokozottabb formája, annak következtében, hogy gnosztikus hatásra a világ megalkotását és a mózesi-prófétai normarendszert elvetették. Ekkor már az antinomizmus, Hippolütosz Refutatio VI. alapján, vélhetően hivatkozott az antik filozófiai tradíció szofista áramlatához tartozó tézisre. Ez az etikai cinizmust hirdető tantétel megkülönbözteti a természetes, ösztönös, ököljogon alapuló, pozitív értelemben vett titkos „igazságot”, melyről úgy tartották, hogy „természet szerinti” (kata phüszin), és a „természetellenesnek” tartott, igazságosságon és bizonyos fokú altruizmuson alapuló, az eredeti szofista értelmezés szerint a társadalom által, míg ezen simoniánus szemelvény szerint a világteremtő angyalok által elrendelt „törvény szerinti” (kata nomon) világrendet.11 A „kata phüszin” és a „kata nomon” közötti különbségről, valamint ezek jellemzéséről szóló tan végső forrása vélhetően Antiphón Peri Alétheiász&'i. A gnosztikussá váló simonianizmus (ahogy más gnosztikus rendszerek is vélték) a Pentateukhoszt, melyet a zsidó-keresztény szóhasználat Törvénynek (Nomosz) nevezett ebben a korszakban, merőben negatívan értékelte, így hasznossá vált a simoniánus ideológia számára a kifejezés összecsengése a szofizmus szekuláris értelemben használt „kata nomon” fogalmával, azaz a „törvény szerinti” világrendről alkotott felfogás kulcsszavával, mivel abban a kifejezésben is a „nomosz” szó szerepel. A simonianizmus sajátos szexuáletikájával és etikai cinizmusával éppen ellenkező utat kezdett meg, mint az óegyház és a reneszánsz, valamint a reformáció előtti egyház. Az egyházi kereszténység mintaképe a prófétai nőtlenségben élő Jézus, a szerzetesség archetípusa, míg a simonianizmusé a nászpárját az erők vagy angyalok és a bordélyház bilincsei alól kiszabadító ,A-tya” volt. Az előbbié a mindinkább mindörökké szűz Mária, aki olykor már az ágostoni áteredendő bűntől is mentes, az utóbbié egy prostituált, akiben „az Első Gondolatot” vélték felismerni. Az egyik alapja a világ normáinak szigorú betartása egy lelki ellenzékiség mellett, a másik tagadott minden normát, de vallási szempontból a prekrisztián világ számára erősen konformnak tűnő kultuszt gyakorolt, miközben a világot a rossz erőktől eredeztette. Az előbbi a szexuális érintkezés miatt az ősszülők bűnének átadását látta a gyermeknemzésben Ágoston óta (áteredendő bűn), az utóbbi az istenképiséget, és így az üdvözülés lehetőségét a sperma és az anyatej által „közvetítette” a gyermek számára.« 12 * 14 12 Iren. Adv. Haer. I: 23,2. « Hippolütosz Refutatio VI. 19,8. 14 Oxürh. pap. 1364. '5 Hippolütosz Refutatio VI. 17,4-6. Simon Mágus szerint a tűz, az isteni szubsztancia a férfiakban spermává, a nőkben pedig tejjé alakul. Ezek biztosítják az „istenképiség”, és így az üdvözülés lehetőségének átörökítését.
