Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Tamás Zoltán: Simon Mágus tanításának és a simonianizmus későbbi gyakorlatának etikai vonatkozásai Hiipolütosz Refutatio VI. könyv és a nag-hammadi "Magyarázat a Lélekről" (Ex. An.) alapján
6 Egyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013) A simoniánusok számára Simon Mágus és a bordélyházi Heléna kapcsolata adhatott mintát a férfi és nő közötti szabad szerelem egyoldalúan pozitív vallási megítélésére,7 ^melyet megszentelő erejűnek tartottak, szemben az óegyházzal (A keresztény protoortodoxia ugyanis, mint közismert, a házasságon kívüli nemi érintkezést kizárólag negatív módon Ítélte meg.). Mindamellett talán az egyetlen hereziológiai hagyománytól érintetlen simoniánus mű a nag-hammadi,Magyarázat a Lélekről” {Ex. An.) erőteljesen elítéli a prostitúciót,8 9 melyet a zsidó-keresztény szóhasználat ugyanazzal a kifejezéssel illet, mint a házasságon kívüli nemi kapcsolatot (elsősorban hajadonok esetén).9 Igaz, az utóbbi mű „szellemi értelemben” használja a prostitúció fogalmát, így a kötetlen nemi kapcsolat nem tartozott szoros értelemben az általa elítélt magatartásformához, sőt Heléna „az Atya” (talán megengedhető a szöveg ilyetén értelmezése) emanációja általi megváltása mintájára lehetett pusztán nem mindennapi hierosz gamosz is. Erre utalhat a Hippolütosz Refutatio VI-ban10 az, hogy az ilyen férfi és nő közötti szerelmi kapcsolatot „igazi agapénak”, keresztény értelemben vett feltétlen szeretetnek tartották. Mindezekből látható, hogy a hellénizmus homoszexualitás és biszexualitás iránti pozitív attitűdjéhez elutasitóan, vagy legalábbis passzívan viszonyulhattak. Az is kérdéses, hogy a „szabad szerelem” a simonianizmusban meddig terjedt: (í.) egy egyszeri beavatási szertartáshoz tartozott, amelyben egy férfi és egy nő „törvényen kívüli” nemi kapcsolatot létesített egyetlen alkalommal, amelyben a müsztagogosz (beavató pap) egyszer egy életben „megváltotta” a női hívőt, illetve egy müsztagogosz nő egy férfi hívőt, (2.) „szent nászban” egyesült párok bizonyos ünnepeken nemi érintkezést folytattak, (3.) a szertartásokon rendszeresen gyakorolták a férfi és nő közötti szabad szerelmet, vagy (4.) általános volt a ,pcenon mixei” az ellenkező neműek között. A (Salles-Dabadie felosztása szerinti) 8., a 8bis. és a 9. töredékekben erőteljesen pozitív szerepben jelenik meg a gyermeknemzés és a terhesség, akárcsak a magvetés archetipikus képe (19,5-ben), amely a földművelést ismerő kultúrákban a gyermeknemzés példázataként szerepel. Ez is bizonyíthatja, hogy a simoniánusok a „szabad szerelmet” a szakrális célok mellett gyermeknemzés céljából sem ítélték el. Ez a momentum jelentősen megkülönböztette a simonianizmust az olyan, gyökereiben is gnosztikus keresztény eretnekségektől, melyek kezdettől fogva a világot „gonosz erők” alkotásának tartották, és ezért, hogy ne szolgálják a teremtő erő(k)et, vagy a cölibátust vagy a „magtalan” szabad szerelmet értékelték pozitívan. A korai simonianizmus, amely még Simon Mágust tartotta teremtőnek, azaz „super omnia páternek”,11 és Helénát „mindenek anyjának”,12 7 Hippolütosz Refutatio VI.19,5. s NHC 11,6. (például:) 130. 9 A héber zenut, görög porneia jelentése egyaránt: „prostitúció, paráznaság”. 10 19,5u Iren. Adv. Haer. I. 23,1.
