Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Tamás Zoltán: Simon Mágus tanításának és a simonianizmus későbbi gyakorlatának etikai vonatkozásai Hiipolütosz Refutatio VI. könyv és a nag-hammadi "Magyarázat a Lélekről" (Ex. An.) alapján

Simon Mágus tanításának és a simonianizmus későbbi gyakorlatának...

5

hereziológiai hagyomány mintegy „antikrisztusi” alakként próbálta feltüntetni.

2. Simon Mágus a hagyomány szerint, kiváltott a türoszi bordélyból egy Heléna nevű prostituált rabszolganőt, és hierosz gamoszra (szent, kultikus nász) lépett vele arra hivatkozva, hogy ennek a nőnek a megváltására érkezett a világba, akit „Első Gondolatának” (Epinoia/Ennoia) és „mindenek Anyjának” tartott.

Simon azt állította, hogy a gonosz erők (dünameisz) (akiket későbbi követői más ókeresztény eretnekségek hatására a világot teremtő gonosz angyaloknak tartottak)6 az Epinoia-Heléna iránt érzett szexuális vágytól hajtva ki akarták szolgáltatni, prostituálni maguknak, és ezért halandó asszonyok testébe vetették, hogy uralkodjanak fölötte. Ezek közé a megtestesülések közé tartozott, Simon Mágus vagy a simoniánusok szerint, már a trójai Heléna is. így igen tág tér nyílt a simonianizmus számára, hogy felhasználják misszionálásra a Simon korai tömegbázisát jelentő, hellénizálódott Szamária-Szebaszté város lakossága között elterjedt antik vallásosság szinkretizmusával jellemezhető kultúrát.

6 Az a szövegkritikai ellentét bizonyítja, hogy csak később hittek az angyalok világte- remtői, valamint kinyilatkoztató-törvényhozói („prophétasz hüpo tón koszmopoión angelón empneuszthentasz” ) szerepében (Hippolütosz Refutatio VI. 19,3.7-8.; íren. Adv. Haer. I. 23. fej.), viszont már korábban is a gonosz „erőknek”, „a prostitúció világuralkodó szellemeinek” (dünameisz, „nkoszmokratór ...mpnevmatikon

ntponiria”) evilág feletti uralmában (Hippolütosz Refutatio VI. 19,2.; NHC 11,6 131,14-15.), amely kimutatható (ezen a frazeológiai különbségen túl) a két forráscsoport egyrészt a Hippolütosz Refutatio későbbi eredetű részei, és íren. Adv. Haer. alapvető forrásai, másrészt a korábbi szövegtörténeti egységei és az ezekkel közel egyidős Ex. An között, ahol a JVayy Erő", illetőleg „az Atya" mint pozitív „Teremtő” istenalak szerepelnek (Hippolütosz Refutatio VI. 13. fej.; 19,4.; Iren. Adv. Haer. I.

23.1. ), ezen túl az ótestamentumi kinyilatkoztatásnak itt még tekintélyi, azaz a jó erő(k)től ihletettként történő idézetei olvashatóak (Hippolütosz Refutatio VI. 9,3-<— Exod. 24,17. és Deut. 4,24.; 9,8.<— Dániel 4,7-9.; 10,1.1—Ézsaiás 5,7.[LXX];

10.2. <—Ézsaiás 40,6-8.[var.]=iPéter 1,24-25.; 13. fej.<— Ézsaiás 1,2. és Gén. 1,31.;

14.1.1— Exod. 20,11. és Gén. 2,2.; 14,3.«—Példabeszédek 8,23.25.; 14,4.«—Gén. 1,2.; 14,5.<—Gén. 2,7. és 1,26.; 14,7.<— Ézsaiás 44,2.; 14,8.1— Ézsaiás 44,2.; 14,8.1—Gén. 2,10.;

15.1- 16,4-ben a Pentateukhosz, azaz „Mózes Törvénye” köteteinek a görög címeit allegorikusán magyarázzák; 16,5.1—Ézsaiás 2,4.; 17,2.1— Gén. 1,2.; 17,5.1—Gén. 3,24.; NHC 11,6.129-130.*— Jeremiás 3,1-4.[LXX] és Hoseás 2,4-9.[LXX], valamint Ezékiel 16,23- 26.; 133.1-Gen. 2,24. és 3,16., valamint Zsoltárok 44,11-12.[LXX]=45,10-11.[MT], továbbá Gén. 12,1.; 134.1—Zsoltárok 102,i-5.[LXX]=103,i-5.[MT]; 135-136.1—Ezékiel apokrifon frg. és Ézsaiás 30,15.19-20.[LXX]; 137.1—Zsoltárok 6,7-io.[LXX]=6,6- 9-[MT]).

A változás vélelmezhető oka egy korai, ténylegesen gnosztikus rendszer hatása, amely (mint olyan) a világteremtést és az ótestamentumi szövegeket gonosz, a jó ősprincípiumból degradáció folytán létrejött lényeknek (más gnosztikus irányzatokban többé- kevésbé egy lénynek) tulajdonította.