Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)

2013 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tóth Tamás Zoltán: Simon Mágus tanításának és a simonianizmus későbbi gyakorlatának etikai vonatkozásai Hiipolütosz Refutatio VI. könyv és a nag-hammadi "Magyarázat a Lélekről" (Ex. An.) alapján

Bgyháztörténeti Szemle XIV/3 (2013)

kus értelmezéssel párosulva), a hellénisztikus zsidóságból a Septuaginta használata, a hellénisztikus kereszténységből Lukács evangéliumával rokon hivatkozás Jézus-mondás hagyományokra, valamint Pál korintoszi levelezésére, az antikvitásból az Odüsszeia tekintélyi szövegként való idézése, Empedoklész, a sztoicizmus, a platonizmus és Arisztotelész filozófiájának ismerete, nyelvi és stiláris szempontból az ázsiai stílusú görög retorikai nyelv használata mutatható ki. (A ,,Magyarázat a Lélekről” című mű hasonló összképpel rendelkezik.) A hagyomány egybehangzó véleménye szerint maga Simon is szamaritánus származású volt, ezért bármilyen csekély az ortodox szamaritanizmus szerepe tanításaiban, nem lehet kizárni annak hatását, annak ellenére, hogy tagadja ezt a kapcsolatot a jelenleg uralkodó paradigma.

A hereziológiai és a Péter-legenda hagyomány (Recognitiones, Homiliák, Actus Petri cum Simone és a későbbiek) viszonylag kevés hiteles adatot tartalmaznak Simon Mágus életéről, az ellenséges elfogultság miatt még kevesebbet, mint Péter apostolról, akinek fő ellenlábasaként mutatják be.

Ma már Simon életének későbbi szakasza sem tárható fel objektív módon. Az Actus Petri cum Simone leírása szerint Rómába ment, ahol a Péterrel folytatott vetélkedés során az égbe akart felemelkedni, de az apostol imájának hatására lezuhant és összetörte magát, majd rövid időn belül meghalt.Ezzel szemben a Hippolütosz Refiitatio VI. szerint visszatért szülőfalujába, Gittébe, ahol élve eltemettette magát, bízva abban, hogy a harmadik napon fel fog támadni és kikel sírjából, ami nem következett be.s

Mindkét hagyomány azon túl, hogy ellentmond egymásnak, Simont Jézus riválisának állítja be, mivel mennybeszállási vágyát abból akarta levezetni, hogy Jézus mintájára az Isten jobbján akart volna ülni, az utóbbi hagyomány pedig egészen nyilvánvalóan a feltámadás-történet paródiája kíván lenni. Azonban Simon vélhetően nem tartotta magát messiásnak (ez egy szamaritánus hellénistának amúgy sem mondana sokat), hanem (az idézetekből láthatóan) Jézus szerepét is nagyra értékelve, magát nála is nagyobbnak vélte.

Az egyház negatív értékítéletét, amely erőteljesebb volt még a többi „eretnekvezérrel” szemben megfogalmazott averziónál is, elsősorban a következők váltották ki:

1. Simon Mágus az „Atyával” azonosította magát, így Jézusénál magasabb rendű isteni auktoritást tulajdonított magának. Az egyház Jézus riválisának, „hamis messiásnak” tartotta, mivel nem tudott megbékélni azzal, hogy a simoniánusok Simonhoz képest alacsonyabb rendű, de pozitív vallási alakként tisztelték Jézust, és ezért Simont a * 4 5

a két vallás határán álló, legalista rendszereit érti, az utóbbi alatt pedig a teljes (sza- maritánus-)zsidó-keresztény (később -muszlim is) kultúrkört.

4 Actus Petri cum Simone 25. fej.

5 Hippolütosz Refutatio VI. 19,3.