Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Petrás Éva: The Social Teaching and the Social Question - The Reception of the Catholic Social Teaching among the Hungarian Catholic Intelligentsia, 1931-1944
110 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) Freikirchen und Juden im „Dritten Reich”. Instrumentalisierte Heilsgeschichte, antisemitische Vorurteile und verdrängte Schuld. Szerk: Daniel Heinz. Göttingen, V&R unipress, 2011. 343. old. A 20. század diktatúrái az európai szabadegyházak életét is befolyásolták. A náci és a vele szellemi rokonságban lévő szélsőjobboldali rendszerek a Harmadik Birodalom és szövetségeseinek területén (illetve az általuk megszállt területeken), míg a kommunista rezsim a Kelet- és Kelet-Közép- Európa szocialista országaiban lévő újprotestáns egyházaknak a létét, szabad működését veszélyeztették. A diktatúrákhoz való viszonyulás — a nyílt ellenállástól a kollaborációig - egzisztenciális kérdésként nehezült e vallási entitások vezetőire, lelkészeire és a gyülekezetek tagjaira. Mindkét diktatúra államilag támogatott propagandája a társadalom többi tagjához hasonlóan a szabadegyházak gyülekezeti életére, tagjaik és lelkészeik gondolatvilágára is hatással volt. A múlt tanulságainak levonása pedig minden vallási entitás számára értékes tanulsággal szolgál még akkor is, ha vitákat vált ki, vagy mítoszokat dönt meg. A Dániel Heinz által szerkesztett könyv tanulmányai a német történelem legkritikusabb időszakát vizsgálják szabadegyházi szempontból. Az első olyan közös szabadegyházi vállalkozás Németországban, amely e vallási entitások náci múlthoz, és azon belül is az antiszemitizmushoz való viszonyulásukkal foglalkozik. A holokauszt óta több mint hat évtized telt el, de a kérdés tudományos (és erkölcsi) vizsgálata nem vesztette aktualitását. Jól tükrözi ezt, hogy a Hetednapi Adventista Egyház németországi és ausztriai unióinak vezetői 60 évvel a második világháború befejezése után kértek bocsánatot azokért a tettekért, amelyeket a felekezet akkori tagjai elkövettek. így nem vették észre időben a nemzeti szocializmus karakterét, és nem azonosították annak istentelen természetét. A német adventista kiadványokban Adolf Hitlert dicsőítő és az antiszemitizmus ideológiájával egyetértő írások jelentek meg. Bánatukat fejezték ki aziránt, hogy adventista gyülekezeti tagok is részt vettek zsidók és más kisebbségek elpusztításában. Továbbá sok hetednapi adventista nem osztozott a zsidó polgártársaik szenvedésében. Ezen felül azokért a gyülekezeti tagokért, akik zsidó származásuk miatt lettek a gyülekezetből kizárva.1 A kötet 11 tanulmányát különböző szerzők írták. Wolfgang E. Heinrichs a szabadegyházak 19. századi és 20. század eleji zsidóságról alkotott képének jellemzőiről írt. Ezt követően Claus Bemet a kvékerek, Diether Götz Lichdi a mennoniták, Andreas Liese a Testvérmozgalom, Michel Weyer a metodisták, Gottfried Sommer a pünkösdi mozgalom, Andrea Strübind a baptisták, Hartmut Weyel a Szabad Evangélikus Közösség, Volker Stolle a Független Evangélikus-Lutheránus Egyház, Dietrich 1 Decleration Concerning the Sixtieth Anniversary of the End of the Second World War, May 8,1945. http://www.jcrelations.net/Decleration_Concerning_the_Sixtieth_Anniversary_of_ the_End_of_the_Second_World_W.3829.o.html
