Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - SUMMARIES IN ENGLISH - Petrás Éva: The Social Teaching and the Social Question - The Reception of the Catholic Social Teaching among the Hungarian Catholic Intelligentsia, 1931-1944
Recenziók 111 Meyer a Testvérközösség, míg Daniel Heinz a Hetednapi Adventista Egyház zsidósághoz való viszonyulását dolgozza fel a Harmadik Birodalom éveiben, míg Franz Graf Stuhlhofer az ausztriai viszonyokat mutatja be Arnold Köster baptista és Hinrich Bargmann metodista prédikátorokon keresztül. A szerzők munkáját befolyásolta a rendelkezésükre álló forrásanyag. A gyülekezeti lapok és a szabadegyházak kiadványaiban található cikkek a hivatalos egyház reprezentánsaitól (lelkészek, vezetők, teológusok) származnak, és nagyon kevés forrás maradt fenn az egyszerű tagokról. A szerzők azonban rámutatnak arra, hogy a szabadegyházak sem tudták magukat függetleníteni a korabeli társadalmi trendtől, amelynek része volt az antiszemitizmus. A 20. század elején a zsidósághoz való viszonyulás inkább teológiai kérdésként jelenik meg körükben. így különösen a zsidó nép végidőben betöltött szerepe foglalkoztatta őket. Elvetették a zsidóság örök időre szóló kiválasztottságának gondolatát, és érvelésükben felhasználták a korabeli faji antiszemitizmus számos elemét. A teológiai gondolkodásmódjuk a náci zsidótörvényekkel kapcsolatos reakciójukra is kihatott. A pünkösdiek kezdetben például a nácik zsidókkal kapcsolatos politikájában Isten kezét látták, amely visszavezeti őket az ígéret földjére. A szabadegyházak magatartását befolyásolta ezekben a nehéz években, hogy mindegyik entitás vezetője a közösségük betiltásának gondolatától félt. Elsősorban ez állhatott a náci rendszerhez való viszonyulásuk hátterében, vagyis, hogy valamilyen formában aktívan vagy passzívan támogatták a rezsimet. Lelkészeik, gyülekezeti tagjaik sem nagyon akartak a politika által gerjesztett antiszemitizmussal szembehelyezkedni. Legtöbben ezért a hallgatást választották a túlélés érdekében. A kvékerek kivételével a szabadegyházi közösségek nem is adtak intézményes formában segítséget a zsidóknak. Mindegyik entitásban voltak azonban olyan bátor emberek, akik segítették zsidó felebarátjaikat. Daniel Heinz írásában a Harmadik Birodalom határain túlra is elkalauzol minket, így tanulmányában a magyarországi adventista zsidómentőkről is olvashatunk. Itt említést tett Michnay László tevékenységéről, aki szemben a németországi kollégáival, egyházvezetőként aktív szerepet töltött be az embermentésben. Heinz tanulmányában megemlíti, hogy a szélsőjobboldali Függetlenség 1942. március 29-ei tiszaeszlári vérváddal foglalkozó cikkére válaszul Michnay nyílt levélben tiltakozott a hírhedt sajtófőnöknél, Kolozsváry-Borcsa Mihálynál. Prédikációiban is bátran elítélte a fajgyűlöletet és önfeláldozó emberszeretetre buzdított. Hivatkozik Mezőfi Vilmos visszaemlékezésére, amely szerint 1943 októberében Michnay több száz személy előtt - köztük ültek a rendőrség civil ruhás emberei is - beszélt a zsidókérdésről. Kifejtette azt hallgatói előtt, hogy Jézusnak csak úgy lehetnek igaz követői, ha a mellettük élő zsidókat védelmükbe veszik. Michnay a tettekben is részt vett a zsidómentésben. Segítőivel a Székely Bertalan utcai és más gyülekezeti termekben bújtatott adventista és nem adventista zsidókat. A kb. 50 megmentett zsidó között találhatjuk Peterdi Andor és Várnai Zseni költőket is. Rajta kívül ír még Kubinyi Zoltán tevékenységéről is, aki Pechtol János adventista lelkésszel közösen Raoul Wallenbergerrel kapcsolatba lépve 26 zsidó számára szerzett védlevelet. Később, 1944-ben a frontra kerülve al-
