Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
44 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) nyék között és kincsed lészen a mennyben.6» És minden anyagi veszteség között is uralkodjék lelkűnkön az a békesség, az a harmónia, amit senki el nem vehet tőlünk. 2., Ha ez sikerült, ha legyőztük magunkban minden félelmet, minden titkos kétségbeesést, akkor siessünk mások, embertársaink segítségére. Telve van a szívem fájdalommal, mikor annyi könnyező szemet látok, mélyen együtt érzek azokkal, akik úgy látják, úgy érzik, hogy mindent, életüknek minden reménységét elveszítették. Kitől kapjanak vigasztalást, ha nem tőlünk, akik ugyancsak szenvedjük, mint ők és mégis győzelmesen tudunk megállni a viharban? Minden keresztyénnek kötelessége most sorba járni az ismerősöket, a szomszédokat, szóba állni az utcán mindenkivel, akiről lerí a bánat, és árasztani magából azt a békességet, amit Istentől kapott. Ennél nagyobb szolgálatot ma senki sem tehet felebarátjának, és ez a szolgálat a mi szolgálatunk. Az őrültek házai megtelnek, az öngyilkosságok szaporodnak, ki tudja elnézni tétlenül, mikor szívében olyan balzsamot hordoz, ami minden sebet gyógyít, minden fájdalmat enyhit. (A jelenlévő vörös őrök felé:) Nem azt mondom ezzel, hogy a diktatúra által alkalmazott terrort próbáljuk ellensúlyozni, vagy megszüntetni, hiszen ennek a terrornak csak a rend fenntartása lehet a célja, ami mindnyájunk közös érdeke. Hanem hordjuk szét azt a vigaszt és azt a békét, amit nehéz időben mindig a hívő keresztyén lelkektől nyert a világ. 3., Végül még egyet. A kommunizmus a testvériség jelszavával lépett fel, s a testvérség nevében tette meg azon első lépéseit, amiket eddig látunk. Hogy tovább milyen lépések következnek, nem tudjuk. De bizonyosnak tartom azt, hogy a proletárdiktatúra bármilyen intézkedéseket tesz is, csak a kereteket tudja megváltoztatni, de az emberek szívét nekünk kell megváltoztatnunk. Ez a kormány nem tehet mást, mint hogy az intézmények, a berendezkedés körül eszközöl változtatásokat, amik bármily fontosak is, mégis csak külsőségek. így átalakíthat sok mindent, de magát a testvériséget, a testvéri érzületet nem adhatja meg, mert a testvériség nem intézmény, nem berendezkedés, nem külső keret, hanem a szívekben rejlő lelkiség. Ezt a szellemet, ezt az érzületet nekünk kell elhoznunk, a hideg szíveket testvéri szívekké nekünk kell átalakítanunk, mert mint evangéliumi keresztyéneknek ez volt a munkánk eddig is, és ez marad ezután is. Isten országának munkásai voltunk és Isten országának munkásai kell, hogy maradjunk szüntelen, alkalmas és alkalmatlan időben. Ezen kéziratban nem foglaltatott, de tény, elhangzott még egy apróbb részlet, mely arról szólt, hogy a kommunisták a testvériség nevében lépnek fel, de testvériség alatt az egyenlőség és igazság keverékét értik. Pedig az egyenlőség és igazság soha sem ad testvériséget, bárhogyan próbálják is vegyíteni a kettőt; sőt ez a két eszmény így nem is tud összeolvadni egymással, mert az „igazságban” és az egyenlőség”-ben egymásnak ellentmondó elemek vannak. Az egyenlőség nem igazság (!) - és az igazság nem az egyenlőség. Hogy e két [...] elem vegyülni tudjon egymással, szeretetet kell még hozzájuk adni, s akkor tényleg vegyülni fognak, s előáll egy egészen új elem: a testvériség, ami már keresztyén testvériség lesz. Ifj. Benkő István Mt 19,21.
