Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 45 III. Nagytiszteletű Esperes Úr! A pesti református egyházmegye ügyésze által ellenem emelt 15/1919 ein. ü. szám alatt az egyházmegyei elnökséghez intézett s Nagytiszteletű Úrnak, mint az egyházmegyei bíróság elnökének 223/1919 bir. számú végzésével velem közölt panaszra a következő pontokkal kívánom magam igazolni: 1., Azon váddal szemben, hogy saját egyházközségemet márc. 30-án és ápr. 6-án felsőbb egyházhatósági engedély nélkül elhagytam, hivatkozom a következő tényekre: a. , hogy a jelzett napokon saját egyházközségemet Főtiszteletű Petri Elek püspök úr tudtával, tehát legfelsőbb egyházi hatóságom tudtával hagytam el, ki ez ellen nem tiltakozott, sőt kifejezte megnyugvását és megelégedését afelett, hogy akadnak felelősségteljes emberek, akik az egyház védelmére ilyen nehéz időkben vállalkoznak. Főtiszteletű Petri Elek püspök kálvin téri lelkész úrnak az én kálvin téri szereplésem, azon részéről, akik az egyház védelmére az akkori veszélyes viszonyok között vállalkoztak, formálisan is bejelentett, és ő ezt jegyzőkönyvileg tudomásul vette. b. , hogy saját egyházközségemet mindkét alkalommal református egyházam és püspököm védelméért, az ő érdekükben hagytam el, amint az a Nagytiszteletű Esperes Úrhoz beküldött Memorandum-ban felsorolt részletekből világosan kitűnik. Ezen cselekedetem által saját személyemmel kívántam fedezni egyházam legmagasabb rangú képviselőjét és legnagyobb gyülekezetét azon súlyos fenyegetésekkel szemben, amik akkor ellenünk elhangzottak. Kitettem magam esetleges veszélyeknek a nélkül, hogy ebből rám bármi előny származhatott volna. c. , hogy ezt a feladatot nem akartam elvállalni, csak az egyházvédelmet végző egyháztagok részéről jövő legerősebb kapacitálás bírt reá - mint ők igazolják -,mely lelkiismereti kérdéssé tette számomra az egyházam védelmét; továbbá rábírt az a tény, hogy Főtiszteletű Püspök Úr sem ellenezte. Bizony, hogy egyetlen tiltakozó szóra visszavonultam volna. d. , hogy az említett napokon saját egyházamban helyettesről gondoskodtam, azt magam fizettem és saját gyülekezetemben a legteljesebb rendben folyt el mindkét nap. 2., Azon váddal szemben, hogy márc. 30-án a kálvin téri templomban nem tartottam igehirdetést s így indokolatlanul eltértem az Istentisztelet rendjétől, megjegyzem, hogy a. , az ige hirdetését hosszabb bibliaolvasással pótoltam b. , az igehirdetést azért, hagytam el, mert az egyház védelmét végző egyháztagok részéről figyelmeztetést kaptam, hogy a munkástanácsok csakis ceremoniális istentisztelet fognak megtűrni, tanítást pedig nem, s mind úgyis éppen erre a vasárnapra botránnyal fenyegették meg a Kálvin téri gyülekezetei. Jobbnak látszott annak elkerülése végett az igehirdetést elhagyni, illetőleg bibliaolvasással helyettesíteni. Hogy a munkástanácsok néhol tényleg megakadályozták az igehirdetést, azt a kálózi ref. Lelkésznek Püspök Úrhoz küldött átirata igazolja. Biztos forrásból értesültem arról is, hogy pl. Fehér megyében négy hétig nem volt szabad prédikálni. Az isten- tisztelet rendjétől való eltérés tehát nem indokolatlanul történt. Azután
