Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
36 Egyháztörténeti Szemle XIV/2 (2013) Egyházkerületben. Többen más és más érdekek mentén ekkor már püspökválasztásra készültek. Mindenki tudta azt is, hogy Petri Elek öreg, és ezért egészségügyi állapota már többször akadályozta egyházkormányzói teendőinek ellátásában. Az 1921-es püspökválasztás tehát nem volt teljesen véletlen, erre számítani lehetett. A püspökválasztás történetét bemutató tanulmány alapvetően Ravasz Lászlóra, a püspökválasztás nyertesére koncentrál. A „vesztesek” helyzetének vizsgálata azonban éppen ilyen izgalmas. A hét jelölt közül - mint már korábban említettük - Ravasz és Kováts, valamint Forgács Gyula tartoztak a fiatalabbak közé, az idősebbek azonban mind esperesek voltak, tehát a középszintű egyházigazgatásnak az irányitói, akiknek szavuk volt a lelkészválasztások alkalmával is. Az 1904. évi egyházi törvény, illetve annak végrehajtási utasításai között pontosan meghatározták a gyülekezetek szavazati értékét esperes- és püspökválasztásokra, azaz nagy valószínűséggel az esperesek ekkor már saját matematikájuknak megfelelően kívánták volna egy-egy nagyobb szavazati értékkel rendelkező egyházközség élén bizalmi embereiket látni. Az, hogy a feltárt forrás, a „Benkő István és társai ellen” indított per ezt a nevet kapta, szimbolikusnak kell tekinteni. Az események, illetve a barátok levelezéseiből egyértelműen kitűnik, hogy Benkő István nem volt irányítója az eseményeknek. A peranyag elnevezése mögött inkább sugalmazás állt. Erre az időszakra nekrológírója így emlékezett vissza: „Amikor az 1918-19-es forradalom ideje elkövetkezett, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség szenior-tagjai zászlóvivőivé lettek az egyházban a reform, sőt a forradalmi törekvéseknek. Ifjú Benkő István rákospalota-újvárosi lelkipásztor is részt vett az egyházi életet megújítani kívánó mozgalomban, a vezetők között is az első és legjobban felkészült harcos volt. Az Új Reformáció című lapban az ő cikkei voltak a legjobban megalapozott írások teológiai, filozófiai és szociológiai szempontból egyaránt. A Tanácsköztársaság bukása után az egyházi bíróság őt is perbe fogta. Az eljárásról és ítéletről halála előtt egy héttel így fogalmazta meg véleményét: »Abban az időben még a legenyhébb bírósági ítélet is súlyos megbélyegzésnek számított és az egyházi életben kitette az elítéltet a kiközösítés szégyenének.« Hosszú ideig visszavonulva csak gyülekezetének élhetett. Édesatyja halála után a rákospalota-óvárosi gyülekezet hívta meg lelkipásztorának. ”s3 Összegzés Ravasz László szerint a szocializmust „az jellemzi, hogy féligazságai, de egész emberei vannak, az evangéliumot pedig az, hogy egész igazságai, de fél emberei vannak”.54 A forrásban lévő mondatok közül több is csupán nyelvi átalakításokkal olvasható a Bolyki-Ladányi féle többször is megjelent tanulmányban. A jegyzetelésből kitűnik, hogy a szerzők A budapesti református egyházban 1919. március 21. és április 12. között lezajlott események vázlata c. kéziratot használták fel.ss Nagy valószínűséggel a vázlat készítője ismerte a 53 * * 53 Patay PÁL: Benkő István emlékezete. In: Református Egyház, 1959.17. sz. 367-368. p. M Ravasz, 1922.14. p. ss Bolyki-Ladányi, 1999. 21. p.
