Egyháztörténeti Szemle 14. (2013)
2013 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: Benkő István és a Tanácsköztársaság
Benkő István és a Tanácsköztársaság 37 „Benkő István és társai” ellen folytatott per anyagát. A peranyagra azonban egyik alkalommal sem találunk utalást. A tanulmány és a forrás érvrendszere nagyon hasonló, így joggal feltételezhető, hogy Benkő István védőbeszédének egyes részleteit és érvrendszerét teljes mértékben vette át a Bolyki-Ladányi szerzőpáros.56 Az, hogy miért nem hivatkoztak ezekre a forrásokra, kérdéseket vet fel. Semmi-esetre sem tudományetikai jellegűeket, hanem sokkal inkább a szocializmus utolsó évtizede egyháztörténetírásának irányaival és tartalmával kapcsolatosakat. (Miről lehetett már és nem lehetett még írni?) Az eddigi kutatásokból arra lehet következtetni, hogy a magyar református egyháztörténet 20. századi eseményeinek egyik fókuszpontja az 1918 és 1922 közötti időszakra teendő. A Magyarországi Református Egyház teljes egészét tekintve jelentős hatásai voltak 1918-19-es év eseményeinek. Ennek az időszaknak alaposabb megismerése adhat kiinduló- és támpontot minden későbbi történésnek. A Tanácsköztársaság elmúltával számtalan lelkész és egyházi személy (gondnok, tanító, stb.) ellen indult egyházi bírósági eljárás. Az ítéletek igen tág körűek voltak, így a büntetési tételek meg- feddéstől egészen palást- vagy állásvesztésig terjedtek. Ma már lehet vizsgálni, értékelni azokat a fennmaradt dokumentumokat, amelyek a Tanácsköztársaság utáni időszak után keletkeztek. Az, hogy ezek a perek milyen hatással voltak a perbefogottak életére és további munkásságára, még mindig nincs teljes körűen feltárva. Több esetben olyan lelkészek is eljárás alá kerültek és különféle büntetést kaptak, akik később halálukig hűséges szolgálói voltak egyházuknak. A Tanácsköztársaság ideje után perbe fogott egyháziak egy szűk listáját, valamint ügyük kimenetelét ismertette Kádár Imre Egyház az idők viharaiban c. kötetében.5?A Kádár Imre által propagált történetszemlélet kb. egy évtizeden keresztül volt meghatározó, azóta pedig margóra került.58 Az azonban elgondolkodtató, hogy a Református Egyház hivatalos kiadvány a mai napig válasz nélkül hagyta a felvetődő kérdéseket. Bár a lap szemléletét már az 1970-évektől egyre inkább megváltoztatták a modern(ebb) történetírási eredményeket felvonultató szakcikkek. Továbbmenve Kádár Imre munkájában a Tanácsköztársaság eseményeinek ismertetéséből teljes mértékben hiányoznak azok a személyek és dokumentumok, melyekre ez a tanulmány is épül, miközben egyes beszámolók szerint ő maga is tevékeny részese volt az 1919-es eseményeknek: „Jó félórát baktattam [Bodoky Richárd], vékony matrózkabátomban borzongva a csiklandós tavaszi szélben. Mennyi mindent végig lehetett v> Bolyki-Ladányi, 1999. 24. p. 57 A Tanácsköztársaság után perbe fogott egyháziak egy szűk listáját, valamint ügyük kimenetelét ismertette: KÁDÁR IMRE: Egyház az idők viharaiban. A Magyarországi Református Egyház a két világháború, a forradalmak és ellenforradalmak idején. Bp., 1957- 47-57. P- Fontos megemlíteni, hogy a magyar protestáns egyháztörténet 1919 és 1956 közötti időszakáról német és angol nyelven szinte minden nyugati könyvtárban elérhető ez a kötet. 5K Vö. Csohány JÁNOS: Református egyháztörténeti szaktanfolyamok, 1963-1971. In: Egyháztörténeti Szemle, 2003. 2. sz. 87-92. p. (Online: www.egyhtortszemle.hu — 2012. december.)
